Zenevarázs, kotta nélkül

- Vannak értékek, amik csakis Magyarországhoz kötődnek - ezeket hívják Hungaricumnak. Ilyen Hungaricum érték a Rajkó Zenekar. Méghozzá nagy érték - fogalmazta meg két mondatban Szinetár Miklós rendező, a Magyar Állami Operaház örökös tagja az együttesről alkotott véleményét. Az 1952-ben alakult zenekar az azóta eltelt időben bejárta a világ összes földrészét, koncertet adva száznál is több országban, és első cigányzenekarként 2009-ben a Vatikánban, a pápának is muzsikálhatott, szombaton Dunaújvárosba érkezett.

Az estet Cserna Gábor polgármester köszöntője nyitotta, majd a házigazda szerepét betöltő Moraveczné Szabó Ildikó ismertette az együttes történetét és bemutatta az újvárosi fellépőket. A színházba ezúttal hét művész érkezett, közülük többen állami kitüntetés birtokosaként.

Az együttest a tagok ezernél több művet tudnak kotta nélkül előadni  Suki András prímás vezette, kinek vezetésével ízelítőt kaptunk a virtuozitás és az elképesztő tudás magasiskolájából. Teljesen mindegy volt, hogy csárdást, spanyol cigány táncot, polkát, vagy a második magyar rapszódiát hallhattuk, a zenekar olyan könnyedséggel adta elő őket, mintha mögötte nem évtizedek gyakorlása állna. Suki András a másik prímással, Suki Istvánnal vívott hegedűcsatát, Fehér István cimbalomos kezét sokszor csak nyomozta az ámuló néző, Oláh Dezső klarinétos (fia a Sándor Frigyes iskola tanára) szólói élményszámba mentek. Nem csoda, ha az est végén, a Radetzky induló alatt a közönség vastapssal jutalmazta a fellépőket, akiket több ráadás után engedtek csak le a színpadról, hatalmas ováció közepette. A Rajkó zenekar tökéletes példa arra: a magyar és cigányzenét miként ültesse olyan környezetbe, hogy a műfaj iránt kevésbé fogékony szerző is azt mondhassa: aki nem volt, az most nagyon bánhatja...