A 20 éve bajnokságot nyert csapat ereje abban rejlett, hogy dunaújvárosi volt

2016. február 25., 14:34
hozzászólás
Dunaújváros - Március 4-én emlékezünk az 1996-os bajnoki döntőre. Akkor a Dunaferr kapusa Berényi Norbert volt, aki most szívét-lelkét kiteszi a jubileumra gondolva. Az alábbiakban az ő gondolatait olvashatjuk az évforduló kapcsán.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

- Agárdy Csaba krónikásunk minden ötödik évben jelzi, hogy a város első csapatbajnoki aranyérmének kerek évfordulójához érkeztünk. Ez azért is nagy szó, mert a jégkorong sportág szerezte az elsőt, és abban az időben még nem volt fedett jégpálya a városban. Úgy éreztük, most jött el az ideje annak, hogy ezt a húsz éves jubileumot méltó képen megünnepeljük. Hogyan is lehetne egy ilyen eseményről megemlékezni, ami nemcsak nekünk játékosoknak, hanem a szurkolóinknak, a városnak is ekkora örömet szerzett? Szerintem még sokan emlékeznek arra, amikor a BS-ből a második győztes meccs után hazatérve, a Bartók színház előtt volt egy óriási ünneplés. Ez a húsz évvel ezelőtti este, még mindig bennünk él. Így jött az ötlet, hogy hozzuk össze a régi bajnokcsapatot és játszunk egy barátságos öregfiúk mérkőzést a Ferencváros akkori csapatával.

Berényi Norbert válogatott formában készül a nagy meccsre

Az első és legfontosabb feladat az volt, hogy felkérjük őket egy ilyen mérkőzésre. Szerencsére Agár (Agárdy Csaba) és Ló (Hudák Gábor) hamar meggyőzték egymást. Tehát az ellenfél már elméletben megvolt. Novemberben kezdtünk meg a tapogatózást a városban, hogy mit szólnának egy ilyen esemény fogadtatásához. Nagy örömünkre mindenhol pozitív visszajelzéseket kaptunk. Pedig nem is volt egyszerű a feladat. Többen már korábban szakítottunk a versenyszerű sportolással és sok év elteltével egy ilyen mérkőzésre azért készülni kell. Rajtam például évek óta nem volt kapus felszerelés és nem árulok el nagy titkot, ha jelzem, hogy többen már nem tartjuk versenysúlyunkat. De sikerült szép lassan a többséget meggyőznöm, és amellett, hogy jónak tarják az ötletet, szívesen megjelennek az eseményen, kis felkészüléssel pályára is lépnek. Végül, így a mérkőzés előtt egy hónappal már papíron össze is állt a csapat nagy része.

A hazai játékosokra és csapatvezetésre építünk. Kercsó Árpád személye egy percig nem volt kétséges és a feladatra a legmegfelelőbb gyúrót, a csapat akkori gyúróját is felkértük Soma (Somogyi András) személyében. Mi, a csapat tagjai, szinte mindannyian dunaújvárosiak voltunk, itt jártunk iskolába, Kercsó Árpád keze alatt nevelkedtünk, itt nőttünk fel. Ekkor már nemcsak a szülők, testvérek voltak a szurkolóink, hanem a barátok, régi osztálytársak, sportbarátok is. Ezért is volt annyira jó a szurkolóközönségünk, mert ismertek minket, olyan volt ez, mint egy nagy család. Na, ezt az érzést szeretnénk most a jubileum kapcsán újra átélni, és sérülések nélkül, egy jó hangulatú meccset játszani.

Akkor így látták, most így látják - Perjámosi Sándor, a Dunaferr ügyvezetője

Húsz éve, hogy a Dunaferr SE jégkorongcsapata bajnoki címet szerzett. A most született rovatunkban az akkori vezetők emlékeznek.

„Minden nemzeti bajnokságnak nagy az értéke. A jégkorongozók aranyérme azért nagyon értékes, mert csapatsportban a felnőttek között még sohasem nyertünk bajnokságot. Tehát, ez volt a Dunaferr történetében az első csapatsportbeli bajnoki cím. Az arany jelentőségéről: az, hogy ötcsapatos OB I-ben nyertünk, nem kisebbíti az érdemeket. De az igazi az lesz majd, ha Magyarországon tizenkét gárda játszik az első osztályban és hat vagy nyolc fedett pálya lesz. A hoki az atomkor sportja, remélem, hamarosan nálunk is elfogalalja azt a méltó helyét, ami megilleti a sportpalettán.

Perjámosi Sándor, aki már nyugdíjas éveit tölti, így emlékszik vissza a régi szép időkre. „Kercsó Árpád, a csapat edzője nagyon komoly alapokat tett le és a klub vezetősége megérezte, hogy ez a csapat bajnoki címre esélyes lehet. A dunaújvárosi fiatalokat néhány rutinos játékossal kiegészítettük. Egy nagyon egységes csapatot sikerült kialakítani. Abban a bajnoki címben nagyon sok embernek van szerepe, mondhatjuk azt, mindenki sikeres volt. Számomra fantasztikus élmény a mai napig, hogy a Budapest Sportcsarnok tele volt dunaújvárosi szurkolókkal. Életem egyik legszebb élménye volt ez a bajnoki döntő.




hozzászólás

Facebook

Hozzászólások