Három remek dunaújvárosi csatár igazolt a Miskolci Jegesmedvékhez

Galanisz Nikandrosz, Somogyi Balázs és Pavuk Attila személyében három válogatott kerettag hagyta el Dunaújvárost. Mindannyian nehéz szívvel távoztak, eszük ágában sem volt elhagyni Dunaújvárost.

Somogyi Balázstól megtudtuk, hogy nem hármukkal tárgyaltak a miskolci vezetők, hanem külön-külön keresték meg őket. – Jó lesz, hogy hárman kerülünk Miskolcra. Pavuk Attilával sokat játszottam egy sorban, míg Galanisz Nikandrosszal kevesebbet, de megértettük egymást. Persze az, hogy egyszerre hárman kerülünk Miskolcra, nem jelenti azt, hogy majd egy sorban fogunk játszani.

– Meg sem fordult a fejemben az, hogy Dunaújvárosból eligazoljak. Nagyon szerettem itt lenni. A vezetés nagyon korrekt volt, amit az elnökünk, Azari Zsolt beígért, azt mindig tartotta. Rossz érzés volt, amikor azt mondta, a főszponzor kilépett, így már nem tudja biztosítani a korábbi feltételeket, ezért mindenki oda igazol, ahova akar. Most, hogy eligazoltunk, kapunk az interneten csúnya bejegyzéseket, de azért azt mindenkinek tudomásul kellene vennie, hogy nekünk a jégkorong a munkánk, ebből élünk. És bárki bármilyen szakmával foglalkozik, ha elveszti az állását, azon gondolkozik, hogy állást találjon. Higgye el mindenki, nem könnyű ilyen messzire költözni, de ilyen az élet. Azt is felvállalom, hogy pénzért mentem Miskolcra, de nemcsak pénzért, hanem azért is, mert jó csapatban játszhatok. Azt mindenképpen szeretném megemlíteni, hogy nagyon köszönök mindent a dunaújvárosi szurkolóknak, remek érzés volt itt játszani.

Pavuk Attila hasonló gondolatokat fogalmazott meg, mint Somogyi Balázs.

– Nem beszéltünk össze, hogy hárman Miskolcra igazolunk, de így adta az élet. Részemről azt mondhatom, olyan csapatot szerettem volna, ahol legalább annyira profi körülmények vannak, mint ami eddig Dunaújvárosban volt. Miskolcon találtam meg ezt a helyet. Huszonnégy évesen még fiatalnak tartom magam, úgy érzem, Miskolcon adottak a lehetőségek ahhoz, hogy még fejlődhessek. Nem lesz könnyű innen távozni, hiszen Dunaújvárosban nőttem fel, a haza az mindig itt lesz. Nem akartam elmenni Dunaújvárosból, de egyszerűen muszáj volt. Nagyon még nem is tudom átgondolni ezt a változást, mivel tanulok, áprilisban letettem a hokiütőt és tollat vettem a kezembe és a konditerem mellett könyvtárba is járok, mert meg kell szereznem a diplomát.

Galanisz Nikandrosz évekig volt az Acélbikák csapatkapitánya, ő is Miskolcra igazolt:

– Ha nincs ez a helyzet, hogy a főszponzor kilép, és anyagi gondok lesznek a csapatnál, eszembe sem jutott volna, hogy eligazolok. Sajnos ilyen helyzet adódott, ami talán még jó is lehet, egy új csapathoz kerültem, új impulzusok érnek majd, ez lehet, hogy jót tesz majd a játékomnak, és vissza tudok kerülni a válogatottba. Nem lesz könnyű a váltás, hiszen három gyerekem van, egy kicsit messze leszek a családtól de szerencsémre tudják, hogy számomra most még nagyon fontos a jégkorong. Fáj a szívem itt hagyni a csapatot, a szurkolókat, el sem tudom képzelni milyen lesz az ellenfél kispadján leülni Dunaújvárosban, biztos rossz lesz, de ezt hozta az élet.