Kercsó Árpád és az A-csoport: komoly esélyünk van a bentmaradásra

Szaporróban kilenc dunaújvárosi hokisa játszott Pat Cortina csapatában, az idén tizenegy olyan jégkorongozó volt a világbajnokságon, aki Kercsó-mestertől tanulta a szakma alapjait. (Csak halkan: a tizenegyből kilenccel Dunaújvárosban szerettette meg a sportágat.) Így talán teljesen érthető, hogy a kiváló szakember véleményét kikértük és nemcsak a világbajnokság kapcsán.

A magyar jégkorong legeredményesebb edzője, ahogy az elmúlt évtizedekben megszokhattuk tőle, most sem kertelt, amikor megkerestük. (Igaz, azt érezni, mellette sem ment el nyomtalanul az idő, már nem olyan vehemens, mint akár tíz éve is volt.)

Kercsó Árpádnak van oka a mosolyra, Krakkóban tizenegy neveltje játszott a világbajnokságon
Fotó: Ady Géza

- Minden évben benne volt a válogatottban, hogy feljusson az A-csoportba. De soha sem a legjobb csapattal utaztunk el a vébére. Galanisz Nikandroszt, vagy Ladányai Balázst képtelenség kihagyni. Szerintem, ha az elmúlt években ott vannak a vébén, akkor már hamarabb sikerült volna az a bravúr, amit most Krakkóban elért a csapat. Most szerencsénk is volt, persze a győzelmet nem kell megmagyarázni, és sokat számított a két kanadai honosítása, Banham és Sarauer erőssége volt a csapatnak. Ami nekem tetszett, hogy a fiúk játszották a hokit.

- Rich Chernomaz szövetségi kapitány segítője Majoross Gergely volt, aki a Miskolci Jegesmedvékkel mindent megnyert idén, amit Magyarországon meg lehetett nyerni. Ön szerint mekkora szerepe volt a válogatott sikerében, mert én sok hasonlóságot láttam a Miskolc és a nemzeti csapat játéka között....

- Nem tudom, de van benne valami amit mond. Nem voltam a csapattal, így nehéz véleményt mondani. De az biztos, hogy ez a válogatott egészen mást játszott, mint Rich Chernomaz korábbi gárdái.

- Milyen esélyt lát arra, hogy jövőre Oroszországban megkapaszkodjunk a legjobbak között?

- Vallom, hogy komoly esélyünk van a bentmaradásra. Szinte bárki ellen van egy-egy meccsen győzelmi esélyünk. Ezt bizonyítja, amikor Svájcban szerepeltünk az A-csoportban, a szlovákoktól úgy kaptunk ki 4-3-ra, hogy a meccs vége előtt tizenhárom másodperccel még döntetlen volt az állás.

- Egy kicsit beszéljünk Önről is. Dunaújváros után dolgozott Budapesten, majd Zalaegerszegen, most pedig Székesfehérváron tevékenykedik. Hogyan érzi magát, milyen munkát végez?

- A következő szezonban nem lesz csapatom, egyéni képzést fogok tartani a játékosoknak napi két órában, korosztálytól függetlenül. Ez nekem való feladat, azt hiszem, így tudok a legtöbbet segíteni, Az egyéni képzés elengedhetetlen, soha nem tudsz annyit, hogy ne legyen mit gyakorolni.

- Sohasem titkolta, hogy a dunaújvárosi jégkorong a szíve csücske. Mit szól ahhoz, lehet, hogy ősztől nem lesz felnőtt csapata a városnak?

- Elszomorító, ami történik, de még elszomorítóbb, hogy nincs lépés a csapat megmentése érdekében. A legnagyobb baj, hogy az utánpótlásban korosztályok maradtak ki. Egyszer volt már, hogy a felnőtt csapat a megszűnés határán volt, de akkor a tizenhét-tizennyolc éves játékosok, Galanisz Nikandrosz, Pozsgai Tamás, Kiss Ákos, Azari Zsolt, Hegyi Ádám, Hüffner Adrián, hogy csak néhány nevet említsek, megmentették a csapatot, most nincs se junior, se ifjúsági se serdülő csapat. Néhány évvel ezelőtt nem volt állásom, vissza szerettem volna jönni, de nem kellettem. Ha újra tudtam volna Dunaújvárosban dolgozni, biztos, hogy három generáció nem maradt volna ki...