Szélig Viktor, a magyar hoki legendája 10 év után hagyja el Briancont

Egész életemben két klubban játszottam mindössze: Dunaújvárosban, ahol születtem, és Brianconban, ahol a klubot és a várost is a szívembe zártam - áll Szélig Viktor nyilatkozatában, amellyel búcsút vesz a brianconi szurkolóktól. A védőből lett GM tíz év után hagyja el francia klubját.

Ahogy arra számítani lehetett, a csapat kiesésével új fejezet nyílik az alpesi kisváros csapatának életében. Az okokról, a tapasztalatokról és a jövőről beszélgetett a jégkorongblog.hu szakportál az ikonikus hátvéddel.

- Hogyan értékeli a szezont, mi volt a kiesés oka?

- Az olvasók kedvéért elevenítsük fel, november végéig, december elejéig úgy tűnt, minden rendben van, a huszonhat meccses alapszakasz felénél még megvolt a rájátszás, a dobogó is csak négy pontra volt. Azután december közepén jött egy hihetetlen széria, másfél hónapig nem tudott a csapat nyerni rendes játékidőben, a januári kilencmeccses sorozat ligarekord az idei szezonban.

Szélig Viktor tíz gyönyörű évet töltött Brianconban. A Dunaújvárosban nevelkedett hátvéd bajnoki címet is ünnepelhetett
Fotó: jégkorongblog.hu

- Tudják már, hogy mi volt ennek a mélyrepülésnek az oka?

- A problémáink igazából 2014-ben a bajnoki arannyal kezdődtek. Mi mindig is kis klub voltunk, az anyagi lehetőségekben soha nem tudtunk versenyezni a nagyokkal. A bajnoki cím után szinte kicsontozták a csapatot, nemcsak az edzőnk, Luciano Basile ment el, hanem a játékosoknak az a magja is, akik jóban-rosszban kiálltak a klub mellett, például amikor pénzügyi nehézségek miatt a megszűnés réme is felsejlett. Őket azóta sem sikerült pótolni, nem volt időnk új közösséget felépíteni. A csapatban így számos olyan hokis játszott, akit jobban érdekelt a saját egyéni statisztikája, mint a Briancon sikere. Az idő szorításában talán túl sok mindenen változtattunk egyszerre, ez is fokozta a bizonytalanságot és a teljesítmény kiszámíthatatlanságát. Emellett rengeteg eltiltást kaptunk, megengedhetetlen, hogy egy huszonhat meccses alapszakaszban egy csapat összesen huszonnégy meccsnyi eltiltást szedjen össze. Azt tudni kell, hogy a huszonhat meccses alapszakasz félrevezető dolog. Sokan nyaralni érkeznek ebbe a ligába, aztán meglepődnek, hogy milyen magas a színvonal. Viszont huszonhat meccsre két azonos képességű kapust hozni az esetek többségében pazarlás, Basile alatt is mindig eggyel játszottunk. Így jött egy hosszabb nyeretlenségi széria, ami után lefelé tartó spirálba kerültünk, és ebből a kiesés elleni körben sem tudtunk kikeveredni. Az egyéni képességeket tekintve egyértelműen mi voltunk a kiesés ellen küzdő hat csapat közül a legjobbak, a többiek azonban csapatként sokkal különbek voltak nálunk. Összességében azt tudom mondani, mindenkinek megvan a maga sara, nekem is, az edzőknek is, a játékosoknak is. Bár mindenki jót akart, nem sikerült egy irányba húzni a szekeret.

- A tizenkét csapatos Ligue Magnus miben lesz más, mint a tizennégy csapatos?

- Mint mondtam, a színvonallal eddig sem volt probléma, azonban az európai bajnokságokhoz mérhető számú alapszakaszmeccs elengedhetetlen a fejlődéshez és ahhoz, hogy ennek a bajnokságnak megfelelő respektje legyen. Ugyanakkor ez a csapatok közötti különbségek növekedéséhez is vezethet, hiszen több meccshez több játékos, nagyobb keret kell, ahhoz több mez és szerelés, több utazás, a költségvetések növekedni fognak. Márpedig a nagyvárosokkal eddig is egyre nehezebb feladat volt felvenni a versenyt, és ezután ez még nehezebb lesz.

- Első GM-ként töltött évében rögtön ekkora feladattal kellett szembenéznie, hogyan értékeli a saját munkáját? Mik voltak a legfontosabb tapasztalatok?

- Talán kissé naivan vágtam bele ebbe a dologba, de egyáltalán nem bántam meg. Egy szezon alatt legalább öt évvel lettem okosabb, mással nem pótolható tapasztalatokkal gazdagodtam. A kudarcokból egyébként az esetek nagy részében többet lehet tanulni, mint a sikerekből. Márpedig nekem a Brianconban eltöltött tíz év alatt a sikerekből több jutott. Azt is látni kell, hogy ez egy viszonylag ritka poszt a francia bajnokságban. Hiába magasabb a színvonal, szervezetileg semmivel sem tartanak előrébb a Ligue Magnus-ben szereplő csapatok, mint az otthoniak. Elvétve találunk olyan klubot, ahol van általános igazgató.

- Mi lesz a Brianconnal és mi lesz önnel?

- Most majd össze kell ülniük a tulajdonosoknak, és eldönteni, merre tovább. A másodosztályban alacsonyabbak a költségek, de ha egyből vissza akarunk kerülni, a büdzsé jelentősen nem csökkenhet, hiszen nem elég megnyerni a másodosztályt, az első osztály utolsó helyezettjét is le kell győzni. Bármekkora lesz is a költségvetés, az eldőlt, hogy abba egy főállású general manager fizetése nem fér bele, így a mi útjaink a legnagyobb sajnálatomra elválnak. Elmondhatatlanul szép tíz évet töltöttem Brianconban, így nagyon szomorú is vagyok, hogy vége, különösen, hogy így lett vége. De ezt tudomásul kell venni. Ami a továbbiakat illeti, túl sok konkrétumról egyelőre nem tudok beszámolni, mindenképpen a jégkorongban képzelem el a jövőmet. Van egy-két ajánlatom is, de nem volt időm még ezeken gondolkodni. Egyelőre arra koncentrálok, hogy az itt még nyitva álló dobozok mindegyikét lezárjam. Van még néhány ilyen.