Stephan Lundh: - Nem léptünk előre

Az Acélbikák vezetőedzőjétől, Stephan Lundh-tól azt kérdeztük, elégedettek lehetnek-e az eddigi eredményekkel a szezonban. Íme a mester összegzése.

- Természetesen nem, mert veszítettünk a Brassó ellen a MOL Liga elődöntőben - kezdte a svéd mester. - Az volt a célunk, hogy még egy aranyéremmel öregbítsük a Dab.Docler csapatának hírnevét. Persze vannak olyan dolgok, amik befolyásolhatták a teljesítményt, mint például, hogy fordulókkal előbb eldőlt, hogy alapszakasz győztesként várhatjuk a rájátszást, a Brassónak pedig utat kellett találnia a négy közé kerüléshez. Azt kell, hogy mondjam, nagyon ügyesen rátaláltak erre az útra. Nyilván utólag már okos az ember, de úgy érzem, az első meccs volt az igazi kulcsa ennek a párharcnak azt pedig itthon elvesztettük. Jól játszottak akkor a sárga-kékek, jó alapot adott a csapatuknak a kapus Polc. Ha egy kicsit hátrébb lépek, és megpróbálom a négy mérkőzést nézni, akkor azt látom, bár rengeteget lőttünk kapura, de nem nyertük meg a párharcokat a kapu előtti területen.

Az is látszik, hogy nagyon kiélezett volt mindegyik találkozó, hiszen mind a négy alkalommal egygólos siker született. Emellett úgy érzem, nagyon taktikusan és okosan játszott a Brassó, és sokszor a szerencse is melléjük mint például az első brassói találkozón, ahol a hosszabbításban mi kapuvasat lőttünk, ami a kapus hátáról sem csorgott be, ők pedig úgy győztek, hogy a mi egyik hátvédünket találták telibe, akiről becsúszott a pakk a hálóba. Ettől függetlenül tisztelnünk kell az ellenfelet, a Brassó jó csapat, még ha a szezonban voltak hullámvölgyeik is, vannak jó, tapasztalt játékosaik. Ha ennél továbbtekintünk, akkor véleményem szerint jó látni, hogy megnyertük az alapszakaszt, negyvennyolc mérkőzésen mi voltunk a legjobbak. Főleg annak tükrében értékes ez, hogy idén egy kicsit vékonyabb kerettel kellett dolgoznunk, a Kontinentális Kupában kellett bizonyítanunk, és rengeteget utaztunk. De ahogy már mondtam, egyáltalán nem vagyunk elégedettek, nem nyertünk aranyat, pedig ez volt a megfogalmazott célunk a szezon előtt. Voltak és vannak is sérültjeink, amik idén egy kicsit nagyobb hatással voltak a csapatra, mert, ahogy mondtam, rövidebb a kispadunk Hüffner, aki nagyon fontos tagja a Dab.Docler gárdájának, például pont a rájátszás előtt esett ki. Kiesett Hegyi Ádám is, aki igazi karaktere az öltözőnek. De ez természetesen nem lehet kifogás, jobban kellett volna játszanunk a Brassó ellen.

Sajnos senki nem volt a csapatban, aki előrelépett volna magyarázza a Bikák vezetőedzője. Sok játékos, ahogy Jonas is mondja, jól játszott, de ha ilyen meccseket akarsz nyerni, mint a Brassó elleni, akkor jó pár embernek tényleg száz százalék fölé kell tennie a lécet, s át is kell ugrania azt. Én is úgy gondolom, hogy ha visszatekintünk a dániai Kontinentális Kupára, akkor ott remek teljesítményt nyújtottunk a dán bajnok, s a Fehérorosz csapat ellen is, s a két Volán elleni Szuperkupa meccsen is mindent megpróbáltunk a győzelemért s rengeteg játékos elvárás felett teljesített bőven! Ahogy már mondtam, a mostani rájátszásban sajnos nem volt igazi húzóegyénisége a csapatunknak.