2015.11.25. 14:51
Mike McCann: minden nap várom, hogy a csarnokba jöjjek
Dunaújváros – Mike McCann a Dunaújvárosi Acélbikák csatára a kemény munka híve, akinek minden mérkőzésen egy célja van: győzni!
– A legmagasabb egyetemi bajnokságban, majd az SPHL ligában játszott a tengerentúlon. Milyenek ezek a bajnokságok a MOL Ligához hasonlítva?
– Mindegyik nagyon különböző. Az egyetemi bajnokságban, az SPHL-ben és most a MOL Ligában is megtanultam különböző technikákat és fogásokat, hogy fejlődjek mint játékos és csapattárs, a jégen és azonkívül is. Nagyon örülök, hogy itt lehetek ebben a szezonban!
– Az első alkalom, hogy Európában van. Hogy tetszik?
– Nagyon tetszik Magyarország. Az edzői stáb, a csapattársak és a szurkolók is nagyszerűek és valószínűleg mindannyian hozzájárultak ahhoz, hogy csupa pozitív élménnyel gazdagodjak az elmúlt két és fél hónap alatt.
Az amerikai Mike McCann-nal jól járt a DAB. Hajtós, gyors, kapura veszélyes a csatár
– Nem egy túl nagy város a mienk. Hogy viszonyul ehhez egy nagyobb nyüzsgéshez szokott amerikai?
– Nagyon otthonosan és kényelmesen érzem magamat a városban. Egész életemben kisvárosokban éltem, Barrington, ahol születtem sem túl nagy, aztán a Colgate Egyetemre jártam, ami szintén egy kisvárosban, Hamiltonban található. Szeretem, hogy csendes, nyugodt környezetben vagyunk, bár nagyon szívesen látogatom meg Budapest is, gyönyörű város.
– A szurkolók egy gyors, technikás játékost ismerhettek meg Mike McCann személyében. Mi a legnagyobb erőssége a jégkorongban?
– A korcsolyázást tenném az első helyre, illetve szeretek felépíteni akciókat, passzokat kiosztani. Meg kell köszönnöm a korcsolyázó oktatómnak, Justin Nelsonnak, hogy öt éven keresztül dolgozott velem, hiszen a sebességgel együtt fejlődik a technika és a többi alapvető képesség, ami ahhoz kell, hogy az ember sikeres legyen ebben a sportban. Nélküle nem lennék sem olyan játékos, sem olyan ember, amilyen ma vagyok.
– Milyen a csapaton belül a kémia? Könnyen ment a beilleszkedés?
– Talán az egyik legfontosabb dolog , hogy meglegyen a csapaton belüli kötődés. Úgy érzem, hogy ez a Bikákban megvan. A csapatban remek emberek játszanak, akik olyan környezetet teremtettek, amiben mindenki otthonosan és jól érzi magát. Minden nap várom, hogy a csarnokba jöjjek, és újra magamra húzzam a mezt.