A csodacsapatra emlékeztek

De ennek ellentétjére is van számos példa. Évek, évtizedek után a baráti társaság egyik tagja megtalál egy porosodó dobozban fakuló csoportképet, és indíttatást érez arra, hogy a régi szép idők szereplőit felkutassa. Az apropó: jó lenne ismét találkozni velük. Kis történetünk az utóbbira, az újratalálkozásra egy szép példa.

Volt egyszer egy női kézilabda-csodacsapat Dunaújvárosban. Diáklányokból verbuválódott gárda, amelyik 1963-tól 1970-ig agyonnyerte magát, sorra verte meg ellenfeleit egy nagyszerű, legendás emlékű edző, Sándorfi László irányításával. Ennek a társaságnak az értékét az is mutatja, hogy ebből a középiskolai kézilabdacsapatból egy kis túlzással teremtődött meg a korabeli Kohász gárdája az iskolai végzettség megszerzését követően. Nos, ez a társaság a Makarenko MÜM 316. Szakmunkásképző és Szakiskola együtteseként működött.

És most ugorjunk vissza az alapötlethez. Godó Istvánné Bartalos Mária, becenevén Besa az egyik átlövőként dobálta a gólokat. Csik Mária Csikos pedig védte a csapat kapuját rendkívüli tehetséggel. Ők ketten elhatározták, (mire jó a Facebook!) megkeresik a régi játszótársakat. Hosszú idő után töltsünk el egy napot ismét együtt. Jelentem: Bartalos Mária családi házának udvarán fantasztikusra, örömtelire és kicsit pityergősre sikerült a találkozás.

Bartalos Mária: Tizenketten jöttünk össze. Őket sikerült elérnünk. Abban az időben a Kohász fiókcsapataként a legjobban összetartó, igazi közösségként működő társaság voltunk. A középiskolások közül a legjobbak. Iskolai, városi, megyei, országos versenyeken győztük.

Csik Mária: A titkunk az volt, hogy Sándorfi edző belénk verte: a csapatjáték mindennél fontosabb. Senki nem akart, nem is tudott kitűnni. Kemény, céltudatos mesterünk volt. Rendkívüli akarással, szorgalommal kellett gyakorolnunk. Például a svédcsavart, amit ma már alig látni. Indítások, kapura dobás variációi, különböző játékfigurációk, a kapuban a helyezkedés...

- No és a kondíciónk - veszi át a szót Bartalos Mária. - Hóban, fagyban is gyűjtöttük az erőt. Nem volt pardon. Sokszor kézilabdáztunk fiúcsapatokkal is, ezzel is edzettebbé váltunk. De hozzáteszem: a hatvanas, hetvenes években nagyszerű sportélet jellemezte a várost. A kézilabdán kívül a futball, az iskolai atlétika, a birkózás, a négytusa és igen fejlett tömegsport zajlott a városban.

Csik Mária Mindez nem a pénzről szólt, hanem a sportolás szeretetéről. Figyeljük a mai női kézilabdát, és nagyon örülünk a mostaniak sikerének. Láthatóan sokkal gyorsabb a mai játék, de egyúttal keményebb, sőt időnként durvább is. A játék szépsége most már nem kifizetődő . Ütközés, lerohanás, ütközés, lerohanás...

Bartalos Mária: - A mi időnkben alig volt egy-két csere. Most támadásban és védekezésben is mások játszanak. Mi végighajtottuk az egész meccset. Azt hiszem, hogy a mai női kézilabda jó híréhez valamit mi is hozzátettünk. Azt azért sajnálom, hogy manapság tisztelet a kivételnek nem látom a diákok csapatait a város iskoláiban. Nincsenek nívós párharcok, bajnokságok. Biztos, hogy a mai gyerekek más felfogással élik életüket. Nem vállalják a megerőltető edzéseket, a lemondást, mással foglalkoznak szabadidejükben? Ha így van, az bizony nagy kár! Szerintem ez a szülőkön múlik főképp. de az iskolák testnevelői is lehetnének aktív kezdeményezői a csapatjátékoknak.

Csik Mária: - Arról nem is beszélve, hogy micsoda nagyszerű, vidám közösségben sportolhattunk mi annak idején. Jól emlékszem, mindenki örült a másik teljesítményének, ahogy az én legjobb kapus címemnek is. Be kell vallanunk, hogy ebben a korban már itt is fáj, ott is fáj, de a sport egészséget, edzettséget is adott, fegyelemre, erőfeszítésre, közösségi szellemre nevelt. Annak a játéknak az élményét, a salakos pályán kivívott győzelmek örömét míg élünk, senki sem veheti el tőlünk.

S ezekről az élményekrőlpedig most már évente meghallgatják egymást. Aki most hiányzott, annak jó hír, és már most üzenjük, ne feledje el senki, tessék beírni a naptárba: Besa és Csikos, meg az első csapattalálkozás szereplői megfogadták, hogy egy kerek esztendő múlva ismét összejönnek egy nagy dumálásra a zsíros kenyér partin. A majdnem ötven év története tehát folytatódik jövőre.
Hajrá!