Vincze Melinda nem mondott le a válogatottságról

A Dániában látottak alapján állítom, ott lett volna a helye a válogatott keretben. A mellőzését nem lokálpatrióta szellemiségem miatt, hanem egyáltalán a szakmai értékek figyelembe vételével, egyszerűen nem értem. Hetente többször is látom a csarnokban. Nincs nála többet dolgozó, becsületesen edző, önmagát nem kímélő, ugyanakkor önkritikus játékosa a Kohásznak. Nagy értéke a csapatnak, Nem kellett a válogatottnak.

- Nagyon szurkoltam a mostani világbajnokságon szereplő csapatnak. Mondhatom, hogy ez jó keret volt. Én a két évvel ezelőtti világbajnokságon még szerepeltem, most már nem. Amikor visszatértem Dunaújvárosba, a párommal arról beszélgettünk, jól sikerült az évem, utána a második is itt a Kohászban, hátha válogatott leszek, és talán kijuthatok én is az olimpiára. Azután szép lassan rájöttem, nincs esélyem. Németh András többször is elmondta, szeretne másokat is kipróbálni, és többet vár tőlem. Ez utóbbi természetes, de ha nem kapok lehetőséget...? Ám nem vagyok elkeseredve. Talán nem tetszett neki a játékstílusom? Nem tudom. Persze nem mondtam le a válogatottságról. Én most is maximális szorgalommal edzem. Képtelen vagyok lazítani.

- Egy edzés előtt nem is olyan rég bejelentette a társaknak, hogy előző nap megvolt az eljegyzése. Óriási taps fogadta a bejelentést. (Ott voltam.) De hát ki is ez a szerencsés fiatalember?

- Rácz Róbert a vőlegényem, aki itt játszott valamikor a Dunaferrben. Az ő szülei pedig edzők voltak. Tehát a család ért a kézilabdához. Robival mindig meg is tárgyaljuk a teljesítményemet, ő egyáltalán nem elfogult. Elmondja a jót és a rosszat is. Azt is szeretem benne, hogy vele mindent meg lehet beszélni, és nem csak a kézilabdát. Mindenben segít.

A mosolygós Vincze Melinda (19), akit nagyon kedvel a Dunaújvárosi Kohász közönsége

- A mostani karácsonyi ünnepeket hol töltik, Melinda?

- Nyíregyházára indulunk, Robi szüleihez megyünk. Ennek örülök, mert keveset tudunk eljutni hozzájuk. Persze akad ott elintéznivaló is...

- Mégpedig mi is ott a fontos teendő?

- Hát intézni kell a nyári esküvőnket. Januártól nagyon sűrű a program, és most tudunk intézkedni. De szeretem Nyíregyházát, szép város.

- Mint amilyen kedves kisváros Kiskőrös is. Ahol sok szép karácsonyt töltött a családnál...

- Amíg nem ismertem Robit mindig hazautaztam, négyen vagyunk testvérek, és évről évre többen ültünk az asztalnál, mert jöttek sorban a gyerekek. Sokat beszélgettünk. Jó volt együtt lenni. Asztalra került a halászlé, a különböző sültek, a sütemények, amiket anyukám készített el. Én legfeljebb besegítettem. Majd anyu elment az éjféli misére, amire én is mindig társulni akartam, de rendszerint elaludtam addigra.

- Eljön az idő, amikor Robi már nem anyukája nyírségi töltött káposztáját lakmározza, hanem Melinda főztjét.

- Jól állok a főzéstudománnyal. A párom nagyon szereti a palacsintatortát és a gulyáslevest, amit én csinálok. Persze nekem óvatosan kell ennem, ne legyen súlyfelesleg. Huszonhetedikén délután ismét edzünk.

- Addig nem esik szó a kézilabdáról?

- Ki kell kapcsolni a fejből. Most készülünk az ünnepre, csomagoljuk az ajándékokat, és várjuk a szentestét.

- Apropó! Lullu is kap ajándékot?

- Természetesen. Az ő ajándéka, hogy bőségesebb vacsorát fog kapni. Magyar vizsla keverék, nagyon értelmes, tehát el lehet magyarázni neki.