Harcolnak a kisapostagi iskoláért

Az egyre határozottabban hangoztatott óhaj inkább segélykiáltásnak tekinthető, hiszen nem kevesebbről van szó, mint a község legerősebb lakosságmegtartó erejéről, az iskola létéről. Pedig a kezdetekkor még meg akartak szökni, mára viszont lelkes hívei a kistelepülési oktatásnak. A szombati rendezvényen beszélgettünk a helyi intézmény két pedagógusával Dortné Tibai Emesével és Szolnokiné Varga Zsuzsannával:

Dortné Tibai Emese és Szolnokiné Varga Zsuzsanna mára lelkes hívei a kistelepülési oktatásnak. Fotó: Horváth László

– Ha nem lesz iskola, egy idő után elcsökevényesedik az óvoda is, majd elmennek az emberek, végül pedig elfogy a falu – vázolt elénk egy lehetséges szomorú jövőt Tibai Emese. – Elemi érdeke a közösségnek, hogy a gyermeklétszám növelésével életben tartsuk a kistelepülések nevelő intézményeit. Sokan aggodalommal gondolnak a vidéki kisiskolákra és féltik gyermeküket a vélt hátrányoktól, pedig alapvetően kedvezőbb a tanulók helyzete a városi nagy létszámú osztályokhoz képest. Annak ellenére, hogy itt összevont első-negyedik osztály van, semmiben nem szenvednek hátrányt. Sőt, a kis létszámnak köszönhetően a jelenlegi tíz tanuló olyan személyre szabott fejlesztést kap, mintha magántanárai lennénk. A készségtantárgyaknál sem jelent problémát, inkább előny az összevont csoport, hiszen a nagyok segítik a kicsiket. Differenciált feladatmegosztással minden korosztályú gyerekből a maximum hozható ki. A fő tantárgyaknál a matematikát és a magyart első-másodikra, és harmadik-negyedikre bontjuk, így hat, illetve négy fős csoportokban történik az oktatás. A módszer előnye, hogy például a mostani másodikosok tavaly már végighallgatták a szorzótáblát. Sokkal könnyebben veszik az akadályokat, mert az ügyesebb hamarabb végez és felfelé figyel. Aki kicsit botladozik és lemarad az pedig lefelé figyel.

– Természetesen nagy koncentrációt és felkészültséget igényel az órák összeállítása – vette át a szót Varga Zsuzsanna. Osztályon belül is akadnak különbségek. Van, aki kis gimibe készül a negyedikből, és van, aki több fejlesztésre szorul az általános követelmények eléréséhez. Kezdetekben, amikor megtudtuk az 1-4-es összevonást, komolyan gondolkodtunk a nyúlcipőn. Ki fog ebben segíteni? Fejér megyében erre nem volt példa. Segítőknek és a saját kreativitásnak köszönhetően most már olyan többlet tudást nyújthatunk az egyéni gondozásban, ami normál esetben nem lehetséges. A csoportos foglalkozások is ideálisak, említsünk csak egy testnevelés, vagy egy környezet órát a szabadban. Összességében jobb esélyei vannak az itteni gyerekeknek, mint a nagy létszámú osztályok tanulóinak. Ha sikerül felismertetni az emberekkel a vidéki kisebb létszámú oktatás előnyeit, akkor talán Kisapostag is fejlődő jövő elé nézhet, és mi ezen dolgozunk – zárta szavait Varga Zsuzsanna.

A kisapostagiak mindent megtesznek az iskolájukért. Összefognak, báloznak, jótékonykodnak és ahol tudnak segítenek. Hogy elég lesz-e az igyekezetük? Az majd csak a beiratkozáskor dől el...