Jöhet a tavasz - Porrá égett a parton a kiszebáb!

Ez a tömegrendezvény, ami a fél falut megmozgatta, példát adott arra, hogyan kell politikamentes egyetértést teremteni egy igazán fontos dologban. Amilyen például a tél elűzése. A kisapostagi kiszebábégetésben aprók és nagyok, férfiak és nők egyaránt teljes szívvel, teli torokból vettek részt. Fellépésük hatékonyságát majd megmutatja az idő(járás), de az máris biztos, hogy szombaton délután igazán látványos és jó hangulatú tavaszvárót teremtettek.

A menet a faluháztól az erdei rakodó irányába tart a képen. A Lada mögé akasztott utánfutón a kisze és jelmezes kísérői

Ebben természetesen részük volt a meleg italoknak, így a teának és a forralt bornak is, nemkülönben a remek süteményeknek, amelyek a gyülekezés óráiban tartották a lelket a társaságban az új piactéren. Csakúgy, mint a továbbiakban.

A kisze egy szalmával tömött, nőnek öltöztetett bábu, ami a téllel járó sok gondot, bajt, bút jelképezi. Szörnyű tűzhalála pedig azt a viszonyulást, ami az embereket a felsorolt fogalmakhoz köti.

A szombati kisapostagi kiszebábégetés már hatodik éve zajlik – újra, tudtuk meg Pere Nikolettől, a község egykori népművelőjétől, ma a dunaújvárosi Szilágyi iskola pedagógusától, aki feltámasztotta ezt az ezerfelé ismert szokást.

A régi, pogány hagyomány, a kiszebáb-égetés akár több ezer éves is lehet: pontosat nem tudunk eredetéről. Hangzása után ítélve tán török eredetű szó a kisze, valószínűleg még a közép-ázsiai türk nyelvű népektől kaptuk.

A játszóház asztalánál, a kiszebáb-égetés felkészülési időszakában (balról) Gurics Petra, Márkli Zsófia, és apja, Márkli Balázs

A kisapostagiak, rendőri és polgárőri biztosítás mellett bősz sziréna- és kereplőhangok mellett vonultak végig a faluháztól az egykori erdei rakodóig, és ott a parton a helybéli vadászmester, Turóczi Erik által rakott valóban mesteri tűzön akkurátusan el is égették a kiszét, szegényt. Közben a hagyományos rigmusokat kiabálták: „Haj, kisze, haj, jöjj be sódar, gömböce! Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget, haj kisze, haj..." De legalább ilyen átéléssel (és gyönyörűszépen!) énekelte az egybegyűltek apraja, nagyja, hogy: „Tavaszi szél vizet áraszt..."

Nagy Attila polgármestertől azt is megtudtuk, hogy a falubelieknek nagyon tetszik az újjáélesztett hagyomány.