A new yorki jelképek után

Megtörtént! Ezt legalább nem lehet kétségbe vonni: 2001. szeptember 11-én valóban belerepült egy-egy repülőgép a new yorki Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba, valamint a washingtoni Pentagon épületébe.

Bár azóta is számos összeesküvés-elmélet tartja magát a terrortámadásokkal kapcsolatban, maga a tény kétségbevonhatatlan. Nem úgy, mint például a Holdraszállás esetében, ahol a konteók (összeesküvés-elméletek) szerzői magát az alap tényt is megkérdőjelezik.

A sok, jelképpé lett fényképfelvétel egyike az ikertornyok pusztulásáról

2001. szeptember 11-én (írjuk az azóta felnőttek kedvéért) amerikai idő szerint délelőtt röviddel egymás után két eltérített utasszállító gép csapódott a WTC tornyaiba. Az épületek kigyulladtak és két órán belül mindkettő összeomlott. Ennek következtében a szomszédságukban több más, kisebb épület is összedőlt vagy súlyosan megrongálódott. Aki látta, sosem feledheti azokat a képeket, ahogyan a felhőkarcoló ikertornyok sokadik emeleteiről a tűzhalál elől ugranak a biztos pusztulásba emberek...

Bár a katasztrófa napján hatezerre becsülték a halálos áldozatok számát, később (a 19 gépeltérítővel együtt) 2995 áldozatot találtak a romok alatt New Yorkban és Washingtonban. Elsöprő többségük civil volt. A becslések és a valós szám közötti óriási eltérés csak újabb tápot adott az összeesküvés-elméleteknek.

A Pentagon súlyosan megrongálódott épülete

Ahogyan az is, hogy 2001. nyarán az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (az FBI) több munkatársa is meghökkentően pontos előrejelzéssel szolgált az al-Kaida által tervezett merényletekről. Ezeket azonban a hivatali szervezet(ek) magasabb szintjein nem vették figyelembe, vagy rossz következtetéseket vontak le belőlük.

Ifjabb George Bush, az Amerikai Egyesült Államok akkor hivatalban lévő elnöke a merényletek idején éppen Texasban járt látogatáson: egy óvodában mesét olvasott a gyerekeknek, amikor kísérői fülébe súgták a hírt. Olvasott tovább. Csak órák múlva ültették repülőgépre, és menekítették biztos óvóhelyre, miként az alelnököt, családjaikat és a főbb hivatalnokokat.

Ifjabb George Bush, a 2001. 9/11 idején hivatalban lévő elnök háborúkat indított megtorlásul

A merényletet az Oszama bin Láden szaúd-arábiai milliomos által vezetett al-Káida terrorszervezet vállalta magára. Bin Ládent majdnem pontosan tíz év múlva, 2011. április 30-án amerikai kommandósok a pakisztáni Abottabadban (több családtagjával együtt) megölték, testét az Indiai-óceánba temették.

A repülőgépes terrortámadások után meglepően gyorsan, már október 7-én amerikai és brit katonák megszállták a tálibok uralta, az al-Káidának menedéket nyújtó Afganisztánt.

A háború (?) gyors győzelemmel zárult – az még máig nem derült ki, hogy a békét (?) megnyerték-e a nyugatiak, amelyek a közvetlen katonai beavatkozást tavaly befejezték Afganisztánban. Az általuk támogatott központi kormány azonban gyenge lábakon áll, az országot változatlanul tartományi, helyi hadurak uralják, demokráciának nyoma sincs, a korrupció változatlanul hatalmas, az iskolarendszer gyenge, a szegénység jottányival sem csökkent.

2003. március 20-án Irakot is megtámadta az Egyesült Államok, általában a terrorizmus támogatását nevezve meg a háború fő okaként. A hadműveletben itt is gyors győzelmet arattak, majd évek múlva (kurd segédlettel) Szaddam Husszeint is elfogták, majd egy iraki bíróság kötél általi halálra ítélte, az ítéletet végrehajtották.

Ám a probléma itt is hasonló az afganisztánihoz. A súlyos vallási, törzsi, nemzetiségi megosztottságoktól szenvedő Irakban máig sem sikerült demokratikus, erős központi kormányt alakítani. Sőt: az ország darabjaira hullott szét, mindennaposak a terrormerényletek, és egy, az al-Káidát is elhomályosító, új terrorszervezet, az Iszlám Állam (IS) lépett színre. Amely ellen most újabb háborút viselnek európai és amerikai államok: eddig kevés sikerrel.

Az afganisztáni és közel-keleti menekültek Európát éppen elözönlő tömegét már inkább nem is említjük...

Egy biztos: ha az al-Káidát sikerült is háttérbe szorítani, békét, haladást teremteni a megcélzott területeken azóta sem sikerült.

Az USA egyik reményteljes szövetségeséből első számú közellenség

Oszama bin-Láden (nevét sokféle latin betűs átírásban ismerhetjük) talán a XX. és a XXI. század legismertebb terroristája, illetve (más felfogás szerint) szabadságharcosa.

1957-ben született Szaúd-Arábiában. Anyja szír nő, összesen ötvennégy (fél)testvére volt. Szegényparaszt apja dúsgazdag milliárdosként halt meg. Oszamára 300 millió dollárt hagyott.

A multimilliomos terrorista (Fotó: Wikipedia)

Bin Láden az NDK-ban, Drezdában tanult mérnöknek, de soha nem fejezte be tanulmányait. Vezette a családi építőipari vállalkozást, majd 1980-ban a Szovjetunió által megszállt Afganisztánba utazott. Részt vett a megszállók elleni gerillaháborúban. Később sok videóüzenetben fordult követőihez, ezeken rendszerint egy rövidcsövű, kiskaliberű Kalasnyikov-gépkarabéllyal látható: ezt állítása szerint kézitusában szerezte egy általa megölt szovjet katonától. Akkor még az USA egyik reményteljes szövetségeseként tekintett rá.

A szovjetek afganisztáni kivonulása után azonban a Nyugat, elsősorban Amerika ellen hirdetett szent háborút. Végül emiatt is kellett meghalnia, tízévi bujkálás után, Pakisztánban.

Egyik legfontosabb alvezére, Hálid Sejk Mohammed volt állítólag (bin Láden útmutatása nyomán) a new-yorki és washingtoni repülőgépes merényletek kidolgozója. Az amerikaiak 2003-ban Afganisztánban elfogták, ma Guantanamóban raboskodik.

Ha a háború nem használ...

A jelek szerint a nemzetközi terrorizmus felszámolására indított eddigi két legnagyobb háború nem érte el a célját. Afganisztánt és Irakot legyőzték, de béke helyett újabb merényletekkel, háborúkkal kell szembenéznünk a két országban, illetve azok környékén.

Arról már ne is beszéljünk, hogy a terrorista mozgalmak mintha egyre szaporodnának, Afrikában, például. Már csak az a kérdés, mi legyen hát háború helyett?