Hongkongi tüntetések - Szakértő: szinte kizárt, hogy Peking engedne a nyomásnak

Az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Intézetének tudományos munkatársa emlékeztetett: Hongkongot 1997-ben adták vissza a britek Kínának, azóta az "egy ország, két rendszer" elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy Peking vállalta, Hongkong ötven éven át megőrizheti kapitalista gazdasági rendszerét és demokratikus politikai berendezkedését, de csak bizonyos korlátok között. A kormányzót, a város első emberét ugyanis olyan bizottság választja ki, amelynek tagjait Peking nevezi ki - magyarázta.

A szakértő közölte: ez a rendszer alapvetően nem jelentett visszalépést az 1997 előtti korszakhoz képest, mivel akkor a britek döntötték el, hogy ki álljon a város élén, szabad és közvetlen választásokról akkor sem volt szó.

Most - a demokratikus ellenzék nyomásának engedve - Peking lehetővé tette, hogy 2017-től ez a rendszer megváltozzon, azaz a kormányzót a hongkongiak közvetlenül választhassák, de nem egészen úgy, ahogy a helyiek elképzelték - mutatott rá. Véleménye szerint várható volt, hogy Peking nem lesz hajlandó teljesen átadni az irányítást, hiszen Hongkong szerepe nemcsak politikai, hanem gazdasági szempontból is jelentős. Borítékolható volt, hogy valamiféle feszültséget okoz majd a választások szabályozása, arra azonban valószínűleg egyik fél sem számított, hogy ekkora visszhangjuk lesz a történteknek - tette hozzá.

Az elemző szerint a korábbi tapasztalatok alapján kevéssé valószínű, sőt gyakorlatilag kizárt, hogy Peking engedne a nyomásnak. Nemcsak azért, mert az nagy presztízsveszteséget jelentene, hanem azért sem, mert ez felbátorítana más, Kínában élő népcsoportokat, például az ujgurokat, de lendületet adhatna a kínai demokratizálódást sürgető csoportoknak is. Ugyanakkor az sem valószínű, hogy Peking megkockáztatna olyan katonai akciót, mint a Tienanmen téri 1989-es megmozdulások esetében, mert az olyan nemzetközi reakciókat váltanának ki - beleértve az elszigetelődését is -, amelyek nagymértékben hátráltatnák az egyébként is lassuló kínai fejlődést - hívta fel a figyelmet.

Szunomár Ágnes arra is kitért, hogy nagyon szoros és jelentős a gazdasági összefonódás Peking és Hongkong között. Hongkong szerepe meghatározó Kína kereskedelmében és befektetéseiben, igaz, ma már talán kevésbé, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt, hiszen a keleti parti nagyvárosok is egyre népszerűbb befektetési célpontok, kereskedelmi és pénzügyi központok. Pekingnek nagyon is fontos, hogy a hongkongi kormányzó ne csak a helyiekhez legyen hű, hanem legyen lojális Pekinghez is - jegyezte meg.

A történtek miatt az ázsiai tőzsdék gyengülnek, a kínai csődkockázati mutató valamelyest nőtt, a hongkongi dollár gyengült az amerikaival szemben, de a helyzet a szakértő szerint egyelőre nem menthetetlen. Ha a konfliktus súlyosbodna, annak beláthatatlan gazdasági következményei lennének nemcsak Kínában, hanem az egész régióban. Ezért sem valószínű a kínai beavatkozás, ugyanakkor egy patthelyzetet sem tolerálna sokáig a kínai gazdaság, de a világgazdaság sem - jelentette ki.

Szunomár Ágnes kiemelte: politikai céljaik érdekében a tüntetők eszközként használják a gazdasági összefonódást, megpróbálják ellehetetleníteni e gazdasági központ működését, ami azonban hosszú távon a hongkongiaknak sem jó. Peking egyelőre kivár, reméli, hogy a tüntetések csillapodnak, és az élet visszatér a normális kerékvágásba. Az azonban elképzelhető, hogy ha így lesz is, a 2017-es választások közeledtével újra fellángolnak majd az indulatok - vélekedett.

A hongkongi tüntetések, területfoglalások szervezői a Kínai Népköztársaság megalakulásának 65. évfordulójára, szerdára tízezreket hívtak az utcára. A tiltakozók nem fogadják el a 2017-ben esedékes kormányzóválasztás törvényesített kereteit, azt, hogy az általános választójog bevezetése ellenére egy 1200 tagú jelölőbizottság hagyja jóvá a jelöltek személyét. Álláspontjuk szerint a szabad választásokhoz hozzátartozik a szabad választhatóság, ezért követelik a jelöltállítás jogát. Hongkong kormányzója keddi nyilatkozatában ismét megerősítette, hogy a választás módja ügyében nincs helye kompromisszumnak.