„Meddig mehet el az ember, tűrve az agymosást?”

A Top Dogs-ban a hirtelen állástalanná vált csúcsmenedzserekből a személyiségfejlesztő tréningen lassan kihámozzák a gyarló, szorongásokkal, gondokkal teli kisembert

Dobák Lívia, a Bartók művészeti igazgatója két évvel ezelőtt felkérte már, hogy rendezzen Dunaújvárosban. Egyetlen kikötése volt, lehetőleg kortárs darab legyen, és a rendező a társulatban gondolkodjon a szereposztásnál. Sokat gondolkodtak, amikor február tájékán szóba került a Top Dogs, és ő rögtön tudta, ez lesz az. Pontosan kioszthatók a szerepek, mindenkinek egyformán lehetőséget biztosít.

„Én tudom, milyen az, amikor egy kis társulatban két-három ember játszik nagy szerepet, a többiek pedig csak kisebbeket. Úgy gondoltam, csináljunk olyat, hogy mindenkit lehessen motiválni. Igazi csapatépítő jellege legyen, és a Top Dogs pontosan ilyen” – mondta a rendező. „Nagyon aktuális a történet, az agymosásról van szó. Meddig mehet el az ember, tűrve az agymosást? Meddig tűrje a megaláztatást? Meddig képes beállni a sorba, és bólogatni? Ebben élünk most is. Kinek a számára ne lenne ismerős a félelem, a rettegés, a kiszolgáltatottság, a biztonság elvesztése? Szerencsésen találkozik a Top Dogs témája a mai hihetetlen skizofrén politikai és társadalmi helyzettel is. Milyen szinten lehet űzni a kapitalizmust, hogy csak a pénz, a fogyasztás, a betagozódás a fontos? Mekkora probléma a munkanélküliség? Milyen egyéni és családi tragédiákhoz vezethet, ha máról holnapra elveszíted az állásod? A közelmúltban tanúi voltunk, amikor a nagy gazdasági Krach beütött kétezernyolcban. Erről is szól.”

Sebestyén Aba színész-rendező - aki a próbaidőszakra szinte összeköltözött a társulattal - már több díjnyertes rendezést tudhat maga mögött határon innen és túl

Bár a darab szereplői topmenedzserek, de a rendező, és a társulat számára fontos, hogy a nézőtéren a kisember is azt érezze, hogy ez akár róla is szól. Az előadás megoldásokat persze nem ad. Egy tréningről van szó, ahol az emberek kibeszélik a problémáikat, a rettegést. Olyan kérdéseket vet fel, hogy a fogyasztói társadalomban meddig akarunk megfelelni, beállni a sorba és egyszerű fogyasztókká válni? Hogy a pénz utáni hajsza mennyire őröli fel az embert. Milyen szinten koptatja el a kapcsolatait, a házastársához, a családjához fűződő viszonyát. Mennyire szűnik meg igazi embernek lenni. „Ezért borzalmas ez a történés, és ezért kell erről beszélni.”

Az előadás végleges formájának kialakításában nagy szerepe volt a társulatnak is. Többnapos tréningeket tartottak, improvizáltak, beszélgettek a darabról, megismerkedtek egymással. A rendező szerint nagyon fontos, hogy egy előadás létrehozásakor mindenki személyesen járuljon hozzá a végeredményhez, mert bízik benne, hogy ettől hat érzékenyen és erősen.

„Dicséretes Líviának az a törekvése, hogy itt egy alkotóműhely jöjjön létre. Valószínűleg ezért vagyok én is itt egy olyan munkára, ami más hozzáállást igényel. A társulat nagyon jó úton van efelé. Ez egy jó kis sziget itt Dunaújvárosban. Kíváncsi, tehetséges és nyitott emberek játszanak itt. Én oldott hangulatban szeretek dolgozni, ugyanakkor fegyelmezetten. A szó nemes értelmében vett játék szellemében.”