A kurátori alvászavarról

Ennek több oka lehet: vagy mert muszáj (lyukas a kiállítási naptár, ne adj Isten korábban elvállalt valamit, amit már megbánt ugyan, de vissza nem mondhatja), vagy a felajánlott, búsás honoráriumnak nem tud ellenállni (ez az, amiért a Kortárs Művészeti Intézetben még soha senki nem rendezett kiállítást), vagy mert egy belülről fakadó kényszerítő erő nem hagyja nyugodni. Frenetikus ötlete támadt, az évtized kiállítástémája, amit egyszerűen meg kell valósítani. Felvázolja, majd apróra kidolgozza a koncepciót, látja maga előtt a kész, korszakos jelentőségű alkotásokkal teli kiállítótermeket és az ámuló látogatók tömegét. Bódultan felkéri a művészt, aki meggyőződése szerint képes formába önteni ezen ideákat. Felkéri a művészt – minden későbbi problémája forrását.

Fiatal művészek az öntelt és cinikus kurátor ellen tüntetnek (Fotó: Farkas Gábor/DH-archív)

A művész ugyanis nem a kurátor fejével gondolkodik, az adott témában más lehetőségeket lát, mást tart fontosnak, így más emlékekre, tapasztalatokra, inspirációs forrásokra támaszkodva vázolja fel a saját elképzeléseit, majd dolgozza ki a művét. Ami az esetek többségében jobb, mint amit a kurátor megálmodott – és ez roppant bosszantó tud lenni (persze, ha rosz-szabb, az még bosszantóbb). Ami némi vigaszt nyújt a kurátor számára – túl azon, hogy jobb lesz a kiállítás, mint azt gondolta –, az annak a tudata, hogy jól választott. Kiváló megérzéssel választotta ki azt a művészt, akivel együtt kell dolgoznia a frenetikus ötletén.

Az Éjszakai átszállók aktuális tematikáját soha nem konkretizáltuk olyan mértékben, hogy azt kellemetlen határvonalnak érezzék az alkotók – hiszen a projektek rapid jellege és alacsony költségvetése már önmagában is szűk korlátok közé szorítja őket. Az alcímek mindig is inkább afféle hívószóként funkcionáltak, amire viszonylag szabadon lehetett reflektálni.

Idén ez egy kicsit változott, hiszen adott évtizedek adott napjainak eseményeihez kell kapcsolódniuk a bemutatóknak. Nehézséget főként az jelenthet, hogy miből olvassuk ki 1963, ´73, ´83 és ´93 adott novemberi napjának a történéseit? A Dunaújvárosi Hírlap (pontosabban A Hírlap), mint forrás csak ´93-ban jelent meg napi rendszerességgel, így a november 24-i – az időutazás célállomása – és a 25-i szám is a rendelkezésünkre áll. Az utóbbi természetesen azért fontos, mert a november 24-én történtekről részletesen a másnapi újságban olvashatunk. Viszont a megelőző évtizedekben csak heti két alkalommal jelent meg a DH – a naptár mégis az éá-nak dolgozott...