A szenvedések javunkra válnak - Tragédia, boldogság

Ők dr. Csókay András idegsebész és felesége, Altay Daniella, akik Dunaföldváron a Házasság hete programjaként a Megbocsátás és erőt sugárzás a szentségi házasságban címmel tartottak előadást. Ezután beszélgettünk velük. Csókay doktor egyebek között arról is beszélt, hogy sem az orvos kollégáknak, sem az ápolóknak nem szabadna ráutaló magatartást tanúsítaniuk a hálapénzzel kapcsolatban. Az olyanokat ki kéne zárni.

- Miért vállalják fel, hogy magánéletüket a pódiumra viszik, s kitárulkoznak idegen emberek előtt?

A. D.: - Küldetésből. Amikor velem ez a csoda megtörtént, hogy a házasságunk rendeződött, s eltelt egy pár év, Andrásban megfogalmazódott, hogy ezzel hálálja meg a Jóistennek házasságunkat és a megbocsátást. Én magamtól nem kezdtem volna előadást tartani. Ő úgy érezte, hogy vezekel, ha elmondja a saját vétkeit. Segíteni szeretnénk másoknak, példát adni.

Elmondani, hogy van ebből kiút, hogy haza lehet menni, mert van megbocsátás; a másik félnek meg, hogy várni kell szeretettel, türelemmel. Visszavárni azt, aki elment, s őszintén megbocsátani. De csak annak lehet megbocsátani, aki megbánja, amit tett. Aztán azonban nem szabad felhánytorgatni, mert akkor vasreszeléket szórunk a fogaskerekek közé. Tudatosan kell élni az életet. Az embernek van egy szegletköve. Ha Isten szerinti életet tud élni, ha megpróbál küzdeni, próbálkozását siker koronázza majd.

Cs. A.: - Hatással szeretnénk lenni az emberekre, saját megszenvedett példánkkal jobbá tenni őket. Ha akárcsak két ember úgy ment el ma este innen, hogy meggondolja magát, s nem hagyja el a családját, vagy ha a családba és Istenbe vetett hitében megerősödött, már érdemes volt. Fontos a kitárulkozás, kiállni a család és a házasság mellett. Jézus nem keresztény gettót hirdetett. Háztetőről hirdessétek - olvashatjuk az Evangéliumban - menjetek és lángoló szívvel hirdessétek az evangéliumot. Ebben benne van a szentségi házasság hirdetése is. Csak szerelmi háromszögben képzelhető el boldog házasság, ahol a harmadik az Úristen.

Dr. Csókay András: Ami a szakmai újításomat illeti, a világ nagy részén már használják. Most egy sokkal nehezebb feladatot tűztem ki: az idegsebészeti képzésbe behozni a friss halotton végzett rendszeres modellező műtéteket. Ez hiányzik a képzésből és a továbbképzésből is. Ezzel járom a hazai és külföldi kongresszusokat   Fotó: Zsedrovits Enikő

- A hit erőt ad a magánélet tragédiáinak elfogadásában is? Önök megélték a legszörnyűbbet, amit szülő megélhet: elvesztették kisfiukat. Erről is tudtak itt beszélni.

Cs. A.: - Három évvel ezelőtt február másodikán, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján kisfiunk, Marci tizedik születésnapjára készültünk, a vendégeket vártuk. S megérkezésükkor Marcit az udvari medence húszcentis vízében találtuk meg. Próbáltam újraéleszteni, de nem sikerült. Elment. A borzasztó tragédiára először összeomlottam, de ilyen őrületes fájdalomban nincs más segítő, csak az Úristen.

Az előadáson is idéztem Pilinszky Jánosnak Popper Péterhez intézett szavait: Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak, és megoldásokra van szükség; én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség. Ezt az irgalmat tapasztaltuk meg mi is az életünkben. A két héttel Marci halála után megélt misztikus élmény segített elfogadni, hogy kisfiam Krisztus karjaiba hullott. Nem engedhetjük meg a luxust, hogy az evangéliumot csak részlegesen fogadjuk el. Az evangélium szerint "aki hisz énbennem, annak örök élete van." Mi ugyanabban az örökéletben vagyunk, mint az elment gyermekünk, eltávozott szeretteink.

A. D.: - Egy tragédiát családon belül is különféleképpen élünk meg. Úgy gondolom, ahová az Isten problémát ad, oda erőt is. András összeomlott, s jó másfél év, valamint egy vallásos pszichológus segítsége is kellett, hogy újra talpra álljon. Én nem engedhettem meg magamnak, hiszen ott volt a négy gyerek, kettő még otthon. Ők is megrettentek, egyikük föl is tette a kérdést: Mi lesz most velünk? Hogy tudunk mi így boldogok lenni?

A fiatalok azt hiszik, a boldogság a cél. Pedig a boldogság eredmény, ha tudunk tisztességesen élni. Mint a fáklya, példát és reményt kellett adni a gyerekeknek, hogy ebből a nagy szomorúságból föl tudunk állni. Azon a napon új időszámítás kezdődött. Megszenvedtük. Nem volt könnyű, s Marci mindig hiányozni fog, de ma már örömmel tudunk újra együtt lenni, tudunk róla nevetve mesélni. A tragédia után valaki elküldte nekem Szent Ágoston Ne sírj azért, mert szeretsz engem című versét, amit most fel is olvastam. Akkor nem gondoltam volna, hogy valaha sírás nélkül képes leszek erre. A szenvedések a javunkra válnak.

- A hit segít a munkában is, a mindennapi életben?

A. D.: - Úgy tapasztalom, hogy András bátrabb a munkában, a hit erőt ad a nehézségek elviselésében.

Cs. A.: - Az Isten-szeretőknek minden a javukra válik. Megérzed a kegyelmet. A munkádban empatikus leszel. Isten nem jó és rossz tulajdonságokat ad az embernek, hanem képességeket, és hozzá való erőt és energiákat. Kérdés, hogy ezt mire tudjuk fordítani.

- Ideggyógyászként Önt 1998-ban egy érsebészeti eljárása, az éralagút-technika tette híressé. Hogy halad a szakmai karrierje? Az országszerte vállalt előadások nem vesznek el sok energiát?

Cs. A.: - Nyilván elvesznek, de sokat kapok is. Most magasabb energiaszinten vagyok, mint amikor délután elindultam. Holnap felvillanyozódottan megyek be dolgozni. Ami a szakmai újításomat illeti, a világ nagy részén már használják. Most egy sokkal nehezebb feladatot tűztem ki: az idegsebészeti képzésbe behozni a friss halotton végzett rendszeres modellező műtéteket. Ez hiányzik a képzésből és a továbbképzésből is.

Ezzel járom a hazai és külföldi kongresszusokat. De nehéz áttörést véghezvinni. A Honvédkórházban mi megcsináltuk, s elképesztő, hogy mennyit javultak az eredményeink a legnehezebb műtéteknél. Ez olyan, mint a sportban a tréning. Nagy lesz a gyakorlat, a precizitás. Egyszerű, de meg kell hozni az áldozatot. Napi másfél órát ott kell lenni a halottak között. Én minden napomat ezzel kezdem, reggel háromnegyed hattól negyed nyolcig ott vagyok a patológián a boncteremben, s friss halottakon végzek modellező műtéteket.

- A jogszabályok ezt lehetővé teszik?

Cs. A.: - Boncolást kriminális, klinikai és oktatási célból lehet végezni. Van olyan hozzátartozó, aki először tiltakozik, de meg szoktuk kérdezni, szeretné-e, ha felesége/férje vagy gyermeke olyan orvos kezébe kerülne, akinek nincs gyakorlata. A válasz egyértelmű. A megvalósítás legnagyobb gátja azonban egyrészt az, hogy a vezető orvosi kar nem egyértelműen érdekelt abban, hogy az orvostársadalom közepe is feljöjjön a legmagasabb szintre.

Másrészt az orvosok közül sokan nem tudnak szembenézni a halott testekkel, köztük élni, mozogni. Félnek a haláltól. Ez egy spirituális út, hogy az ember ezt tudja végezni.

- A magyar egészségügyi helyzetről mi a véleménye?

Cs. A.: - Rendkívül fontos a prevencióra nagyobb hangsúlyt fektetni. Nagy dolog, hogy nálunk az egészségügy állami, akárhogy veszem is, ingyenes. Sem az orvos kollégáknak, sem az ápolóknak nem szabadna ráutaló magatartást tanúsítaniuk a hálapénzzel kapcsolatban. Az olyanokat ki kéne zárni. A legnagyobb baj, hogy kevés az intenzív kapacitás, kevés az orvos, az ápoló. Még mindig van elvándorlás. Nem kellene megengedni, hogy a gazdag nyugatiak innen raboljanak el ápolókat.

De azt nem lehet mondani, hogy ez a keresztény irányultsági kormány nem foglalkozik többet az egészségüggyel, mint a korábbiak de ez egy feneketlen bendő. Voltak béremelések, ám én is kevésnek tartom, mint minden benne dolgozó. De ez politikai kérdés is. A társadalom és a családok problémái összefüggnek. Nemrég hallottam Eperjes Károlytól a következő gondolatot, s nagyon egyetértek vele: Isten nélkül nincsen szerelem, csak összefekvés; Isten nélkül nincsen család, csak banda; Isten nélkül nincsen haza, csak csürhe; Isten nélkül nincsen egység, csak széthúzás.