A telep után a kiállítások - Véget ért a Skicc Művészeti Egyesület egyhetes alkotótábora

Immár harmadik esztendeje annak, hogy nemzetközivé vált az alkotótelep. Az alapító, Pats József, aki hosszú évekkel ezelőtt a saját útját kezdte el járni, állandóan azt a vádat kapta, hogy ezzel a táborral - ahol elsősorban fiatalokkal foglalkoznak - nem lehet eredményeket felmutatni. Különösen azért, mert ők még nem értek el semmit, még nincs nevük, nem figyel oda senki rájuk. Ekkor döntött úgy, hogy kibővíti a meghívottak listáját, és külföldről is idecsalogat képzőművészeket, bebizonyítva, hogy városi támogatás nélkül is lehet csinálni nemzetközi alkotótelepet.

Akadnak többen is Ausztriából, Romániából -, akik már az első nemzetközi tábor óta minden évben visszatérnek. Ennek két oka van. Egyrészt színvonalasak, jók a munkáik, és ők maguk is szeretnek itt lenni. A hangulatra nem lehet panasz, a nyelvi nehézségek ellenére is jól megértik egymást.

A cél azon túl, hogy odafigyeljenek rájuk, az volt, hogy mivel a Skicc táborok már nagy múltra tekinthetnek vissza, emeljék a színvonalat is. A Skicc és ezáltal Dunaújváros hírét már így is viszi az alkotótáborok utáni kiállítások sora, de zászlajukra tűzték azt a célt is, hogy határon túli kiállításokon is bemutassák az itt zajló munka eredményét. Nem csak származási helyben nagy a szórás a résztvevők között, de korosztályokban is, hiszen a legfiatalabb magyar lány akit nagyon tehetségesnek tartanak épp csak most lett még nagykorú, a legidősebb résztvevő pedig a szervező, Pats József a maga hatvankét esztendejével, a zöm pedig a harmincas-negyvenes korosztályhoz tartozik.

Az első években még egymást ajánlották a művészek, láncreakció szerűen, ismeretségi alapon működöt a kiválasztás, míg idén már referencia munkákkal lehetett jelentkezni, volt egyfajta előválogatás is. Ez is jelzi a színvonal emelkedését. Így jött össze az ezévi huszonkettes létszám is, melyben furcsa mód csak egyetlen dunaújvárosi vendégalkotó van, Móder Rezső, aki egyébként nem tagja a Skicc alkotóközösségének, de jól érzi magát ebben a társaságban. Bár semmiféle műfaji megkötés nincs a tábor indításakor, idén úgy alakult, hogy a legtöbben az olajfestéket tartják a legideálisabb alapanyagnak, míg páran az akrilfestékre esküsznek, bár korábban akadtak grafikák, litográfiák, linometszetek is. Az alkotók igencsak termékenynek mondhatók az alig elviselhető kánikula ellenére, már a tábor felénél hetven körül számolták az elkészült alkotásokat.Fontos is, hiszen állami és önkormányzati támogatás híján ez a fizetőeszköze az egyesületnek, mindenhez, hogy fenntarthassa magát.

Már előre le vannak kötve a kiállítási helyek, ahová viszik majd a legjobb munkákat. Két biztos pont a városban is van, hiszen Dr. Sándor Péter felajánlásának köszönhetően a Klub Hotelben állandó helyük született, a Dunaújvárosi Főiskola pedig már állandó lelkes és önzetlen támogatójuk. Mindezek mellett Budapesten négy helyen láthatják majd az alkotásokat, de eljutnak Székesfehérvárra és Győrbe is.