Ady Endre és Babits Mihály költeményeivel érkezett Csuja Imre

Belép az egyszerű térbe egy farmernadrágos, zakós alak, és belekezd az Öreg néne őzikéjébe, mond pár sort a Toldiból, hátborzongatóan jól értelmezve néhány mondatot az Anyám tyúkjából, a hétköznapivá egyszerűsített Szózatból. – Így kezdődött – mondja –, körülbelül ötven éve Hajdúnánáson, ahol születtem, úgy négy éves koromban. Nem volt se televízió, se rádió, igazából áram sem.

A közönség soraiban legalább három generáció képviseltette magát.

Elmondja, hogy volt egy csodálatos nagyanyja, aki elkezdte versekre tanítani kedvtelésből. Meg azt, hogy akkoriban az volt a szokás, hogy az emberek összejártak munka után, este „tanyázni" a szomszédba. Amikor az idős emberek kifogytak a pletykából, akkor mindig azt mondták: Imi, mondj egy verset! És akkor Imi mondott egy verset. Jött az általános iskola, Imi ott is mondott egy verset, aztán középiskolában is. Eljárt a színjátszó csoportokba, és tizenhét évesen egy orosz tanárnő biztatására úgy döntött, megpróbálkozik a színészettel. Jelentkezett a városi szavalóversenyre a Harc a Nagyúrral című Ady verssel. Bár megnyerte a versenyt, de akkor elhatározta, hogy sokáig nem mond nyilvánosan Adyt, úgy érezte, ehhez meg kell érni.

Csuja Imre mély átéléssel, fantasztikusan értelmezve versel. Fotó: Ónodi Zoltán

Öt évvel ezelőtt gondolta úgy, hogy közel az ötvenhez, talán meg lehet vele próbálkozni. Így állt össze ez a műsor, amiben olyan Ady költemények hangzanak el, mint az Álmodom, a Nem élek én tovább, az Elhagyott a félelem, Az Illés szekerén, az Isten balján, a Vezeklés a szomorúságért, az A téli Magyarország, Az elfelejtett arcok, Az ős kaján, a Dal a rózsáról, vagy az Őrizem a szemed.

Elmeséli azt is, megkereste Bereczki Csilla bábrendező, hogy felkérje egyszemélyes vizsgadarabjára. Hiába mondta neki, hogy utoljára akkor volt báb a kezében, amikor kölyök korában csutkababát csináltak, csak rábeszélte, mondván, hogy egy hónap alatt meg lehet tanulni az alapvető fogásokat. A darabválasztás is érdekes volt, amikor matatott a könyvespolcán, a fejére esett egy kötet, Babits Mihály: Jónás könyve. Ezt választotta. Csuja megrettent, hiszen a főiskolán Gáti Józsefet hallhatta verset mondani eleget, így a léc magasra volt téve. A három emberes japán bábbal végül létrejött a vizsgaelőadásnak indult darab, melyből már vagy huszonöt előadást játszott el. Az egyiket most, Dunaújvárosban.