Alapi irodalmi piknik - Pompás pillangók és tikkad szöcskenyájak között

A Bardócz Éva vezette irodalomkedvelő kör Kollárné Jánoki Annával, Barna Józseffel és Pálfalvi Jánossal bezáróan legújabb műsorának összeállításával, hang- és beszédképzéssel, elegendő humorral dolgozták át a napot a tavaly már lepróbált , Alapi Alkotóház portáján.

Az idei nyár július havának 17. napja bőkezűen kínálta őket a tikkasztó meleggel, amelytől a nádfedeles hűsölő sem nyújtott elegendő védelmet, bár az íriszesek bebocsátást nyertek a száz évnél is idősebb, vert falú ház valamivel hűvösebb falai közé, a füstöltárukban bővelkedő fatányéros, sárgadinnyés tízóraira, s a tarhonyával, kovászos uborkával tálalt vegyes pörköltös, házi süteményes ebédre.

Nem először és nem utoljára választották az Íriszesek az Alapi Alkotóházat töltődésük helyszínéül: Balra Bardócz Éva, Barna József, szemben velük Kollárné Jánoki Anna és Pálfalvi János FOTÓ: Szente Tünde

- Az idei összejövetel újdonságának számított, hogy délutánra vendégeket is hívtunk. Előtte azon tanakodtunk, vajon feltalálják-e magukat? A közös zenélés és éneklés nagyszerűen sikerült, és már körvonalazódtak a jövő évi terveink is - jelentette Bardócz Éva.

Ifj. Pálfalvi János szerint érdekes dolog a kulisszák mögé vinni az embereket:
- Nagyon sokan nem is gondolnák, ahhoz, hogy valaki ki merjen állni a színpadra, mi mindent kell elsajátítania: a helyes légzés- és hangképzési technikát, a beszéd megfelelő tempóját és hangerejét. Hiába töltünk be komoly hézagot a közművelődésben azzal, hogy verseket és prózákat mondunk, zenélünk és énekelünk, ha ezeket igénytelenül tesszük. Éppen ezért, az elő-adás módján, minőségén mindig van mit javítani. Most is éppen ezen dolgozunk.

Ifj. Pálfalvy János: mindig van mit javítani az előadáson

Idősebb Pálfalvi János, a Dunaújvárosba elsőként betelepült képzőművészek egyike: - Ez a város annak idején egy lakótelep volt, a város közösségét a kultúra teremtette meg. Az irodalmi élet, hasonlóan a többi művészeti ághoz, korán beindult, írók, költők jöttek a városba, mert a kulturális szempontból senkiföldje város vonzotta az ambiciózus embereket. Az évek az igényeket és a lehetőségeket folyton alakítják, mára Dunaújváros minden fennhéjazás nélkül elmondhatja, hogy bármely magyar város szellemi kapacitásával felveszi a versenyt.

Idősebb Pálfalvy János a kultúrateremtők egyike

Bölcsföldi Ferenc meghívott vendégként kapcsolódott be az alapi programba: - A íriszeseket a Dunaújvárosi Versbarátok Klubján keresztül ismertem meg. Én nem írok, és nem mondok verset, de nagyon szeretem a verseket. Állandó meghívottként veszek részt a programjaikon. Édesapám szaxofonon, hegedűn és klarinéton játszott, tízéves koromban vette meg az első harmonikámat, és akkortól kezdve vitt magával lakodalmakba játszani.

Bölcsföldi Ferenc, állandó meghívott. Csak szereti a verseket

A Dunai Vasműben, majd a Dunaújvárosi Papírgyárban, mint elektrotechnikus dolgoztam, mellette a vendéglátóiparban zenéltem. Ahogy csökkent az élő zene iránti kereslet, már csak hétvégeken, az utóbbi időben pedig még ritkábban játszom a hangszeremen, amit természetesen magammal hoztam, hogy az esti tábortűz mellől se maradjon el a közös zenélés és éneklés.