Örömfotós profi felvételekkel

Kevéske szabadidejében örömfotós. Tagja az Így látjuk mi! fotós csoportnak. A Szeretlek Magyarország weboldal rendszeresen publikálja minőségi felvételeit. Zsolt nem szereti, ha ő kerül előtérbe, s nem a képei. Szeret a háttérben maradni. Megpróbáltuk szóra bírni.

Németh Zsolt örömfotós

- Nem igazán szeretek szerepelni. Az viszont, hogy a képeim eljutnak sok emberhez, az jó érzés.

- Nem is jutott eszedbe, hogy ebből élj?

- Nagyon ritkán fordul elő, hogy fotós munkára hívnak. Talán nem vagyok olyan ismert, de nem is törekszem rá. A képességem talán meglenne hozzá, de szeretem a szakmámat. Hobbiként jó ezt csinálni, de lehet, hogy fotóriporterként nem lenne annyi időm rá, hogy olyat adjak ki a kezemből, amit bátran vállalok. Elképzelhetőnek tartom, hogy ebből éljek, de az út elején tartok. Még nem mernék belevágni. Úgy gondolom, hogy nem állok még készen, szükséges a folyamatos tanulás. Maximalista vagyok, az a baj. Még mindig nincsenek olyan képeim, amire azt mondom, hogy ez nagyon jó.

- Komolyan mondod?

- A mai napig minden képemet, ha tehetném, visszamennék, és megcsinálnám egy kicsit másként, vagy máskor. Lukács Jánossal néha összejövünk és elmegyünk egy órára vagy a Duna-partra, vagy este valamelyik tetőre. Aztán, amikor nézem a képeket, rájövök, hogy már nagyon sötét volt, vagy nagyon szembe sütött a nap, kevés vagy sok volt a fény. Ahhoz, hogy tényleg olyan legyen, amilyet szeretnénk, ahhoz nem csak szerencse kell, hanem megfelelő időpont, hogy szépek legyenek a fények, és kegyes legyen az időjárás. Ha akkor mégy, amikor egy kis időd van (mint általában), akkor nem biztos, hogy ezt kapod.

Ez a felvétel egy gyulai kiránduláson készült, amikor alvás helyett inkább fotózott

- Sok idődet elviszi?

- Elvinné. Nagyon kevés marad rá. Ha meg kiruccanunk valahová, az is rohanás. Minden fotó szinte kutyafuttában készül. Amikor a gyerekek lefekszenek, én megyek, és fényképezek. Aztán itthon a nagy részéről kiderül, hogy nem az igaziak, vagy nem ilyennek szeretném látni. Utána még elő is kellene hívni . Én ugyanis RAW formátumban fotózok, mert így lehetőség van egy kis korrekcióra a dinamika-tartomány miatt. Akkor meg a családtól kapom meg, hogy mindig a gépnél ülök

- A Szeretlek Magyarországhoz hogyan kerültek a képeid?

- Ők kerestek meg. Az egyik szerkesztő a közösségi hálón talált rám. Most is folyamatban van egy gyáras projektünk. Az öntöde most volt hatvanöt éves, és a csapolást bemutató képek után igény volt a folytatásra. Egyébként pedig tallózzák a közösségi mappáimat, és szólnak, hogy ezt vagy azt felhasználnák. Önállóak, nekem ebben semmi szerepem nem volt, hogy ez itt tart. Örülök, hogy sokan látják a képeket. Ez jó érzés, ezért is jó csinálni. Mi örömfotósok elsősorban a saját szórakoztatásunkra csináljuk. Ha másnak is tetszik, és el is mondják, az persze motivál.

Németh Zsolt különleges látásmódjával mindig megtalálja azt a szöget, azokat a fényeket, amik egyedivé teszik a képet

- Mit tartasz eddigi legnagyobb sikerednek?

- A siker nagyon relatív dolog. Örülök, hogy meg lehetett mutatni a képeket jó pár kiállításon, hogy sok újságban megjelenik. Talán ez, hogy egyre több, nyilvános helyen láthatóak a képeim, és pozitívak a visszajelzések. Ilyenkor a család is elnézőbb lesz.