Csadi Zoltán a Bartók színház Társulati-díját vehette át az évad végén

– Ha valamit nagyon akarsz és dolgozol érte, akkor előbb-utóbb megtalál az eredmény is – vallja Csadi Zoltán, aki munkatempóját a felvidéki családi házból mentette át.

– Egyszerű munkáscsaládból származom. Otthon azt láttam, tanultam, mindenért tenni kell. Tíz éve mutatkoztam be a Bartók közönségének a nagy sikerrel játszott Vízkereszt, vagy amit akartok című darabban, és bízom benne, az a huszonéves fiatal, őszinte, kereső srác még a mai napig bennem van, mint aki anno a színpadra lépett – emlékszik vissza helyi pályakezdéséről a művész.

A most zárult kőszínházi évadban Csadi játszotta a Szegény Dániel krimikomédia címszerepét, A padlás Hercegét, valamint a kortárs német abszurd dráma, a Kolpert úr káoszkutatóját, Ralfot.

– Színészileg a legnagyobb kihívást talán a Kolpert úr jelentette. Ez az izgalmas német abszurd másként működik, mint ami a hazai színpadokon megszokott, mi is, én is sokáig kerestük a helyünket a darabban. A Kolpert úrban minden pontosan, precízen ki van dolgozva, szinte óramű pontossággal. Fontos a szereplők közti összjáték, mindenki függ mindenkitől, éppen ezért nagy tétje van minden egyes mondatnak, gesztusnak. Az idei évad vezető darab pedig kétségkívül A padlás volt. A nagyon kemény és munkás próbafolyamatnak is köszönhetően született egy minőségi és szerethető előadás. A padlás sikerét bizonyítja, hogy több mint hétezren váltottak rá jegyet, ez a szám egyedülálló a színház történetében. Úgy érzem, hogy a társulat is sokat merített ebből az előadásból. Számomra pedig különleges élményt jelentett, hogy együtt dolgozhattunk és játszhattunk Kútvölgyi Erzsébettel, aki nyitottságával, profizmusával, játékszeretetetével elvarázsolt minket – mondja Csadi Zoltán, akit az utóbbi években rendezőként, szerkesztőként is megismerhetett a Bartók közönsége.

– Fontos, hogy az adott feladathoz, műhöz legyen érzelmi kötődésem, belül átéljem, átérezzem annak üzenetét, mondanivalóját. A Petőfi Művészeti Liget keretében július 30-án lesz hallható, látható az általam szerkesztett és rendezett Édes Hazám című verses összeállítás, amely a hazaszeretetről, az otthonról, a magyar nyelvről mesél. Én a felvidékről származom, és talán ezért is, de nekem nagyon fontos, hogy megéljem, átéljem a hazaszeretet érzését, élményét. Talán itt, az anyaországban sokaknak furcsának tűnhet, de úgy gondolom fontos beszélnünk arról, mit jelent számunkra a haza, a hazaszeretet. Természetesen minden aktuálpolitikai felhang nélkül.

Csadi Zoltán alig múlt harminc éves, adódhat a kérdés, hogyan és meddig tovább Dunaújvárosban?

– Minden színész alapvető vágya, hogy jó darabokban, jó rendezőkkel dolgozhasson együtt. Az utóbbi években a Bartókban megfordultak kiváló és kevésbé kiváló rendezők. A színházunk azonban rálépett egy útra, amelynek már látszanak az eredményei. Ez számomra szakmailag és emberileg is nagyon szimpatikus. Az idei évadban több darabunk is meghívást kapott rangos színházi találkozókra, szemlékre, bízunk benne, hogy az országos szakma is végre felkapja majd a fejét, hogy itt, Dunaújvárosban van egy elszánt csapat, amely képes jó színházat csinálni. Itt érzem a bizalmat és fontos, hogy a színházi munka mellett számítanak a szervezői munkámra és a véleményemre is. Úgy érzem: nekem most itt van dolgom, és ezt a munkát szeretném jól és becsülettel elvégezni.