Csillogás nélkül

- Hogy van az édesnyja?

- A jobb oldala lebénult, és a festő kezét jelenleg nem tudja használni. Ez egy olyan erős drámai helyzet, amiben a legtöbben depresszióba süllyednének. Ehhez képest anyu optimista maradt. Azt a véresen komoly játékot, amit mi életnek nevezünk, ő még mindig könnyeden tudja venni. Laza és hisz. Ő már látja magát újra festeni és beszélni. Hihetetlen tempóban fejlődik. A műtétek után az orvosok elég sötét képet festettek, most ők vannak legjobban elképedve. Ezt annak az attitűdnek tudhatjuk be, ami az egész művészetét és az egész életfilozófiáját is jellemzi. Az optimizmus, a könnyedség, a játékosság és az elegancia. Elementárisan szeret élni. Boldog tud lenni, ha ránéz egy gyönyörű fára, aminek ősszel vörösek, sárgák és barnák a levelei, és a nap egy különös szögben átsüt rajtuk.

- Tanítványai hogy látják?

- Azt említették meg, hogy hagyja őket kibontakozni, önmagukká válni, mégis ott van egy nagyon pontos és specifikus figyelem körülöttük. Sokszor csak egy félmondatot mond, amitől az ember elgondolkozik, és önmaga teszi meg a változtatást, ha kell.

- A művészete mellett tudott jó anya lenni?

- Én nem tudom, hogyan tudta véghezvinni, de szuper, tökéletes anya volt. Ránk mindig jutott ideje. Azt tanultam tőle, hogy az életet élni kell. Merészen belevágott dolgokba. Nagyon tüzes szenvedélyű ember. Nem tudta volna ilyen hosszan vinni ezt a pályát, ha ez a szenvedély nem lángolt volna. Mindvégig ember tudott maradni. A humor is olyan, amivel a kitartását képes meghosszabítani. Egy emberközpontú művész, emberközpontú ember. Amíg nem űrlakók, terminátorok vagyunk, addig biztos, hogy ez az érték, amit ő képvisel. Az emberi szeretet, a megértés, a mások fájdalmának átérzése, a finomság, érzékenység.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Hogy van az édesnyja?

- A jobb oldala lebénult, és a festő kezét jelenleg nem tudja használni. Ez egy olyan erős drámai helyzet, amiben a legtöbben depresszióba süllyednének. Ehhez képest anyu optimista maradt. Azt a véresen komoly játékot, amit mi életnek nevezünk, ő még mindig könnyeden tudja venni. Laza és hisz. Ő már látja magát újra festeni és beszélni. Hihetetlen tempóban fejlődik. A műtétek után az orvosok elég sötét képet festettek, most ők vannak legjobban elképedve. Ezt annak az attitűdnek tudhatjuk be, ami az egész művészetét és az egész életfilozófiáját is jellemzi. Az optimizmus, a könnyedség, a játékosság és az elegancia. Elementárisan szeret élni. Boldog tud lenni, ha ránéz egy gyönyörű fára, aminek ősszel vörösek, sárgák és barnák a levelei, és a nap egy különös szögben átsüt rajtuk.

- Tanítványai hogy látják?

- Azt említették meg, hogy hagyja őket kibontakozni, önmagukká válni, mégis ott van egy nagyon pontos és specifikus figyelem körülöttük. Sokszor csak egy félmondatot mond, amitől az ember elgondolkozik, és önmaga teszi meg a változtatást, ha kell.

- A művészete mellett tudott jó anya lenni?

- Én nem tudom, hogyan tudta véghezvinni, de szuper, tökéletes anya volt. Ránk mindig jutott ideje. Azt tanultam tőle, hogy az életet élni kell. Merészen belevágott dolgokba. Nagyon tüzes szenvedélyű ember. Nem tudta volna ilyen hosszan vinni ezt a pályát, ha ez a szenvedély nem lángolt volna. Mindvégig ember tudott maradni. A humor is olyan, amivel a kitartását képes meghosszabítani. Egy emberközpontú művész, emberközpontú ember. Amíg nem űrlakók, terminátorok vagyunk, addig biztos, hogy ez az érték, amit ő képvisel. Az emberi szeretet, a megértés, a mások fájdalmának átérzése, a finomság, érzékenység.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Hogy van az édesnyja?

- A jobb oldala lebénult, és a festő kezét jelenleg nem tudja használni. Ez egy olyan erős drámai helyzet, amiben a legtöbben depresszióba süllyednének. Ehhez képest anyu optimista maradt. Azt a véresen komoly játékot, amit mi életnek nevezünk, ő még mindig könnyeden tudja venni. Laza és hisz. Ő már látja magát újra festeni és beszélni. Hihetetlen tempóban fejlődik. A műtétek után az orvosok elég sötét képet festettek, most ők vannak legjobban elképedve. Ezt annak az attitűdnek tudhatjuk be, ami az egész művészetét és az egész életfilozófiáját is jellemzi. Az optimizmus, a könnyedség, a játékosság és az elegancia. Elementárisan szeret élni. Boldog tud lenni, ha ránéz egy gyönyörű fára, aminek ősszel vörösek, sárgák és barnák a levelei, és a nap egy különös szögben átsüt rajtuk.

- Tanítványai hogy látják?

- Azt említették meg, hogy hagyja őket kibontakozni, önmagukká válni, mégis ott van egy nagyon pontos és specifikus figyelem körülöttük. Sokszor csak egy félmondatot mond, amitől az ember elgondolkozik, és önmaga teszi meg a változtatást, ha kell.

- A művészete mellett tudott jó anya lenni?

- Én nem tudom, hogyan tudta véghezvinni, de szuper, tökéletes anya volt. Ránk mindig jutott ideje. Azt tanultam tőle, hogy az életet élni kell. Merészen belevágott dolgokba. Nagyon tüzes szenvedélyű ember. Nem tudta volna ilyen hosszan vinni ezt a pályát, ha ez a szenvedély nem lángolt volna. Mindvégig ember tudott maradni. A humor is olyan, amivel a kitartását képes meghosszabítani. Egy emberközpontú művész, emberközpontú ember. Amíg nem űrlakók, terminátorok vagyunk, addig biztos, hogy ez az érték, amit ő képvisel. Az emberi szeretet, a megértés, a mások fájdalmának átérzése, a finomság, érzékenység.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Hogy van az édesnyja?

- A jobb oldala lebénult, és a festő kezét jelenleg nem tudja használni. Ez egy olyan erős drámai helyzet, amiben a legtöbben depresszióba süllyednének. Ehhez képest anyu optimista maradt. Azt a véresen komoly játékot, amit mi életnek nevezünk, ő még mindig könnyeden tudja venni. Laza és hisz. Ő már látja magát újra festeni és beszélni. Hihetetlen tempóban fejlődik. A műtétek után az orvosok elég sötét képet festettek, most ők vannak legjobban elképedve. Ezt annak az attitűdnek tudhatjuk be, ami az egész művészetét és az egész életfilozófiáját is jellemzi. Az optimizmus, a könnyedség, a játékosság és az elegancia. Elementárisan szeret élni. Boldog tud lenni, ha ránéz egy gyönyörű fára, aminek ősszel vörösek, sárgák és barnák a levelei, és a nap egy különös szögben átsüt rajtuk.

- Tanítványai hogy látják?

- Azt említették meg, hogy hagyja őket kibontakozni, önmagukká válni, mégis ott van egy nagyon pontos és specifikus figyelem körülöttük. Sokszor csak egy félmondatot mond, amitől az ember elgondolkozik, és önmaga teszi meg a változtatást, ha kell.

- A művészete mellett tudott jó anya lenni?

- Én nem tudom, hogyan tudta véghezvinni, de szuper, tökéletes anya volt. Ránk mindig jutott ideje. Azt tanultam tőle, hogy az életet élni kell. Merészen belevágott dolgokba. Nagyon tüzes szenvedélyű ember. Nem tudta volna ilyen hosszan vinni ezt a pályát, ha ez a szenvedély nem lángolt volna. Mindvégig ember tudott maradni. A humor is olyan, amivel a kitartását képes meghosszabítani. Egy emberközpontú művész, emberközpontú ember. Amíg nem űrlakók, terminátorok vagyunk, addig biztos, hogy ez az érték, amit ő képvisel. Az emberi szeretet, a megértés, a mások fájdalmának átérzése, a finomság, érzékenység.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Hogy van az édesnyja?

- A jobb oldala lebénult, és a festő kezét jelenleg nem tudja használni. Ez egy olyan erős drámai helyzet, amiben a legtöbben depresszióba süllyednének. Ehhez képest anyu optimista maradt. Azt a véresen komoly játékot, amit mi életnek nevezünk, ő még mindig könnyeden tudja venni. Laza és hisz. Ő már látja magát újra festeni és beszélni. Hihetetlen tempóban fejlődik. A műtétek után az orvosok elég sötét képet festettek, most ők vannak legjobban elképedve. Ezt annak az attitűdnek tudhatjuk be, ami az egész művészetét és az egész életfilozófiáját is jellemzi. Az optimizmus, a könnyedség, a játékosság és az elegancia. Elementárisan szeret élni. Boldog tud lenni, ha ránéz egy gyönyörű fára, aminek ősszel vörösek, sárgák és barnák a levelei, és a nap egy különös szögben átsüt rajtuk.

- Tanítványai hogy látják?

- Azt említették meg, hogy hagyja őket kibontakozni, önmagukká válni, mégis ott van egy nagyon pontos és specifikus figyelem körülöttük. Sokszor csak egy félmondatot mond, amitől az ember elgondolkozik, és önmaga teszi meg a változtatást, ha kell.

- A művészete mellett tudott jó anya lenni?

- Én nem tudom, hogyan tudta véghezvinni, de szuper, tökéletes anya volt. Ránk mindig jutott ideje. Azt tanultam tőle, hogy az életet élni kell. Merészen belevágott dolgokba. Nagyon tüzes szenvedélyű ember. Nem tudta volna ilyen hosszan vinni ezt a pályát, ha ez a szenvedély nem lángolt volna. Mindvégig ember tudott maradni. A humor is olyan, amivel a kitartását képes meghosszabítani. Egy emberközpontú művész, emberközpontú ember. Amíg nem űrlakók, terminátorok vagyunk, addig biztos, hogy ez az érték, amit ő képvisel. Az emberi szeretet, a megértés, a mások fájdalmának átérzése, a finomság, érzékenység.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- A jobb oldala lebénult, és a festő kezét jelenleg nem tudja használni. Ez egy olyan erős drámai helyzet, amiben a legtöbben depresszióba süllyednének. Ehhez képest anyu optimista maradt. Azt a véresen komoly játékot, amit mi életnek nevezünk, ő még mindig könnyeden tudja venni. Laza és hisz. Ő már látja magát újra festeni és beszélni. Hihetetlen tempóban fejlődik. A műtétek után az orvosok elég sötét képet festettek, most ők vannak legjobban elképedve. Ezt annak az attitűdnek tudhatjuk be, ami az egész művészetét és az egész életfilozófiáját is jellemzi. Az optimizmus, a könnyedség, a játékosság és az elegancia. Elementárisan szeret élni. Boldog tud lenni, ha ránéz egy gyönyörű fára, aminek ősszel vörösek, sárgák és barnák a levelei, és a nap egy különös szögben átsüt rajtuk.

- Tanítványai hogy látják?

- Azt említették meg, hogy hagyja őket kibontakozni, önmagukká válni, mégis ott van egy nagyon pontos és specifikus figyelem körülöttük. Sokszor csak egy félmondatot mond, amitől az ember elgondolkozik, és önmaga teszi meg a változtatást, ha kell.

- A művészete mellett tudott jó anya lenni?

- Én nem tudom, hogyan tudta véghezvinni, de szuper, tökéletes anya volt. Ránk mindig jutott ideje. Azt tanultam tőle, hogy az életet élni kell. Merészen belevágott dolgokba. Nagyon tüzes szenvedélyű ember. Nem tudta volna ilyen hosszan vinni ezt a pályát, ha ez a szenvedély nem lángolt volna. Mindvégig ember tudott maradni. A humor is olyan, amivel a kitartását képes meghosszabítani. Egy emberközpontú művész, emberközpontú ember. Amíg nem űrlakók, terminátorok vagyunk, addig biztos, hogy ez az érték, amit ő képvisel. Az emberi szeretet, a megértés, a mások fájdalmának átérzése, a finomság, érzékenység.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- A jobb oldala lebénult, és a festő kezét jelenleg nem tudja használni. Ez egy olyan erős drámai helyzet, amiben a legtöbben depresszióba süllyednének. Ehhez képest anyu optimista maradt. Azt a véresen komoly játékot, amit mi életnek nevezünk, ő még mindig könnyeden tudja venni. Laza és hisz. Ő már látja magát újra festeni és beszélni. Hihetetlen tempóban fejlődik. A műtétek után az orvosok elég sötét képet festettek, most ők vannak legjobban elképedve. Ezt annak az attitűdnek tudhatjuk be, ami az egész művészetét és az egész életfilozófiáját is jellemzi. Az optimizmus, a könnyedség, a játékosság és az elegancia. Elementárisan szeret élni. Boldog tud lenni, ha ránéz egy gyönyörű fára, aminek ősszel vörösek, sárgák és barnák a levelei, és a nap egy különös szögben átsüt rajtuk.

- Tanítványai hogy látják?

- Azt említették meg, hogy hagyja őket kibontakozni, önmagukká válni, mégis ott van egy nagyon pontos és specifikus figyelem körülöttük. Sokszor csak egy félmondatot mond, amitől az ember elgondolkozik, és önmaga teszi meg a változtatást, ha kell.

- A művészete mellett tudott jó anya lenni?

- Én nem tudom, hogyan tudta véghezvinni, de szuper, tökéletes anya volt. Ránk mindig jutott ideje. Azt tanultam tőle, hogy az életet élni kell. Merészen belevágott dolgokba. Nagyon tüzes szenvedélyű ember. Nem tudta volna ilyen hosszan vinni ezt a pályát, ha ez a szenvedély nem lángolt volna. Mindvégig ember tudott maradni. A humor is olyan, amivel a kitartását képes meghosszabítani. Egy emberközpontú művész, emberközpontú ember. Amíg nem űrlakók, terminátorok vagyunk, addig biztos, hogy ez az érték, amit ő képvisel. Az emberi szeretet, a megértés, a mások fájdalmának átérzése, a finomság, érzékenység.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Tanítványai hogy látják?

- Azt említették meg, hogy hagyja őket kibontakozni, önmagukká válni, mégis ott van egy nagyon pontos és specifikus figyelem körülöttük. Sokszor csak egy félmondatot mond, amitől az ember elgondolkozik, és önmaga teszi meg a változtatást, ha kell.

- A művészete mellett tudott jó anya lenni?

- Én nem tudom, hogyan tudta véghezvinni, de szuper, tökéletes anya volt. Ránk mindig jutott ideje. Azt tanultam tőle, hogy az életet élni kell. Merészen belevágott dolgokba. Nagyon tüzes szenvedélyű ember. Nem tudta volna ilyen hosszan vinni ezt a pályát, ha ez a szenvedély nem lángolt volna. Mindvégig ember tudott maradni. A humor is olyan, amivel a kitartását képes meghosszabítani. Egy emberközpontú művész, emberközpontú ember. Amíg nem űrlakók, terminátorok vagyunk, addig biztos, hogy ez az érték, amit ő képvisel. Az emberi szeretet, a megértés, a mások fájdalmának átérzése, a finomság, érzékenység.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Tanítványai hogy látják?

- Azt említették meg, hogy hagyja őket kibontakozni, önmagukká válni, mégis ott van egy nagyon pontos és specifikus figyelem körülöttük. Sokszor csak egy félmondatot mond, amitől az ember elgondolkozik, és önmaga teszi meg a változtatást, ha kell.

- A művészete mellett tudott jó anya lenni?

- Én nem tudom, hogyan tudta véghezvinni, de szuper, tökéletes anya volt. Ránk mindig jutott ideje. Azt tanultam tőle, hogy az életet élni kell. Merészen belevágott dolgokba. Nagyon tüzes szenvedélyű ember. Nem tudta volna ilyen hosszan vinni ezt a pályát, ha ez a szenvedély nem lángolt volna. Mindvégig ember tudott maradni. A humor is olyan, amivel a kitartását képes meghosszabítani. Egy emberközpontú művész, emberközpontú ember. Amíg nem űrlakók, terminátorok vagyunk, addig biztos, hogy ez az érték, amit ő képvisel. Az emberi szeretet, a megértés, a mások fájdalmának átérzése, a finomság, érzékenység.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Tanítványai hogy látják?

- Azt említették meg, hogy hagyja őket kibontakozni, önmagukká válni, mégis ott van egy nagyon pontos és specifikus figyelem körülöttük. Sokszor csak egy félmondatot mond, amitől az ember elgondolkozik, és önmaga teszi meg a változtatást, ha kell.

- A művészete mellett tudott jó anya lenni?

- Én nem tudom, hogyan tudta véghezvinni, de szuper, tökéletes anya volt. Ránk mindig jutott ideje. Azt tanultam tőle, hogy az életet élni kell. Merészen belevágott dolgokba. Nagyon tüzes szenvedélyű ember. Nem tudta volna ilyen hosszan vinni ezt a pályát, ha ez a szenvedély nem lángolt volna. Mindvégig ember tudott maradni. A humor is olyan, amivel a kitartását képes meghosszabítani. Egy emberközpontú művész, emberközpontú ember. Amíg nem űrlakók, terminátorok vagyunk, addig biztos, hogy ez az érték, amit ő képvisel. Az emberi szeretet, a megértés, a mások fájdalmának átérzése, a finomság, érzékenység.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Tanítványai hogy látják?

- Azt említették meg, hogy hagyja őket kibontakozni, önmagukká válni, mégis ott van egy nagyon pontos és specifikus figyelem körülöttük. Sokszor csak egy félmondatot mond, amitől az ember elgondolkozik, és önmaga teszi meg a változtatást, ha kell.

- A művészete mellett tudott jó anya lenni?

- Én nem tudom, hogyan tudta véghezvinni, de szuper, tökéletes anya volt. Ránk mindig jutott ideje. Azt tanultam tőle, hogy az életet élni kell. Merészen belevágott dolgokba. Nagyon tüzes szenvedélyű ember. Nem tudta volna ilyen hosszan vinni ezt a pályát, ha ez a szenvedély nem lángolt volna. Mindvégig ember tudott maradni. A humor is olyan, amivel a kitartását képes meghosszabítani. Egy emberközpontú művész, emberközpontú ember. Amíg nem űrlakók, terminátorok vagyunk, addig biztos, hogy ez az érték, amit ő képvisel. Az emberi szeretet, a megértés, a mások fájdalmának átérzése, a finomság, érzékenység.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Azt említették meg, hogy hagyja őket kibontakozni, önmagukká válni, mégis ott van egy nagyon pontos és specifikus figyelem körülöttük. Sokszor csak egy félmondatot mond, amitől az ember elgondolkozik, és önmaga teszi meg a változtatást, ha kell.

- A művészete mellett tudott jó anya lenni?

- Én nem tudom, hogyan tudta véghezvinni, de szuper, tökéletes anya volt. Ránk mindig jutott ideje. Azt tanultam tőle, hogy az életet élni kell. Merészen belevágott dolgokba. Nagyon tüzes szenvedélyű ember. Nem tudta volna ilyen hosszan vinni ezt a pályát, ha ez a szenvedély nem lángolt volna. Mindvégig ember tudott maradni. A humor is olyan, amivel a kitartását képes meghosszabítani. Egy emberközpontú művész, emberközpontú ember. Amíg nem űrlakók, terminátorok vagyunk, addig biztos, hogy ez az érték, amit ő képvisel. Az emberi szeretet, a megértés, a mások fájdalmának átérzése, a finomság, érzékenység.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Azt említették meg, hogy hagyja őket kibontakozni, önmagukká válni, mégis ott van egy nagyon pontos és specifikus figyelem körülöttük. Sokszor csak egy félmondatot mond, amitől az ember elgondolkozik, és önmaga teszi meg a változtatást, ha kell.

- A művészete mellett tudott jó anya lenni?

- Én nem tudom, hogyan tudta véghezvinni, de szuper, tökéletes anya volt. Ránk mindig jutott ideje. Azt tanultam tőle, hogy az életet élni kell. Merészen belevágott dolgokba. Nagyon tüzes szenvedélyű ember. Nem tudta volna ilyen hosszan vinni ezt a pályát, ha ez a szenvedély nem lángolt volna. Mindvégig ember tudott maradni. A humor is olyan, amivel a kitartását képes meghosszabítani. Egy emberközpontú művész, emberközpontú ember. Amíg nem űrlakók, terminátorok vagyunk, addig biztos, hogy ez az érték, amit ő képvisel. Az emberi szeretet, a megértés, a mások fájdalmának átérzése, a finomság, érzékenység.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- A művészete mellett tudott jó anya lenni?

- Én nem tudom, hogyan tudta véghezvinni, de szuper, tökéletes anya volt. Ránk mindig jutott ideje. Azt tanultam tőle, hogy az életet élni kell. Merészen belevágott dolgokba. Nagyon tüzes szenvedélyű ember. Nem tudta volna ilyen hosszan vinni ezt a pályát, ha ez a szenvedély nem lángolt volna. Mindvégig ember tudott maradni. A humor is olyan, amivel a kitartását képes meghosszabítani. Egy emberközpontú művész, emberközpontú ember. Amíg nem űrlakók, terminátorok vagyunk, addig biztos, hogy ez az érték, amit ő képvisel. Az emberi szeretet, a megértés, a mások fájdalmának átérzése, a finomság, érzékenység.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- A művészete mellett tudott jó anya lenni?

- Én nem tudom, hogyan tudta véghezvinni, de szuper, tökéletes anya volt. Ránk mindig jutott ideje. Azt tanultam tőle, hogy az életet élni kell. Merészen belevágott dolgokba. Nagyon tüzes szenvedélyű ember. Nem tudta volna ilyen hosszan vinni ezt a pályát, ha ez a szenvedély nem lángolt volna. Mindvégig ember tudott maradni. A humor is olyan, amivel a kitartását képes meghosszabítani. Egy emberközpontú művész, emberközpontú ember. Amíg nem űrlakók, terminátorok vagyunk, addig biztos, hogy ez az érték, amit ő képvisel. Az emberi szeretet, a megértés, a mások fájdalmának átérzése, a finomság, érzékenység.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- A művészete mellett tudott jó anya lenni?

- Én nem tudom, hogyan tudta véghezvinni, de szuper, tökéletes anya volt. Ránk mindig jutott ideje. Azt tanultam tőle, hogy az életet élni kell. Merészen belevágott dolgokba. Nagyon tüzes szenvedélyű ember. Nem tudta volna ilyen hosszan vinni ezt a pályát, ha ez a szenvedély nem lángolt volna. Mindvégig ember tudott maradni. A humor is olyan, amivel a kitartását képes meghosszabítani. Egy emberközpontú művész, emberközpontú ember. Amíg nem űrlakók, terminátorok vagyunk, addig biztos, hogy ez az érték, amit ő képvisel. Az emberi szeretet, a megértés, a mások fájdalmának átérzése, a finomság, érzékenység.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- A művészete mellett tudott jó anya lenni?

- Én nem tudom, hogyan tudta véghezvinni, de szuper, tökéletes anya volt. Ránk mindig jutott ideje. Azt tanultam tőle, hogy az életet élni kell. Merészen belevágott dolgokba. Nagyon tüzes szenvedélyű ember. Nem tudta volna ilyen hosszan vinni ezt a pályát, ha ez a szenvedély nem lángolt volna. Mindvégig ember tudott maradni. A humor is olyan, amivel a kitartását képes meghosszabítani. Egy emberközpontú művész, emberközpontú ember. Amíg nem űrlakók, terminátorok vagyunk, addig biztos, hogy ez az érték, amit ő képvisel. Az emberi szeretet, a megértés, a mások fájdalmának átérzése, a finomság, érzékenység.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Én nem tudom, hogyan tudta véghezvinni, de szuper, tökéletes anya volt. Ránk mindig jutott ideje. Azt tanultam tőle, hogy az életet élni kell. Merészen belevágott dolgokba. Nagyon tüzes szenvedélyű ember. Nem tudta volna ilyen hosszan vinni ezt a pályát, ha ez a szenvedély nem lángolt volna. Mindvégig ember tudott maradni. A humor is olyan, amivel a kitartását képes meghosszabítani. Egy emberközpontú művész, emberközpontú ember. Amíg nem űrlakók, terminátorok vagyunk, addig biztos, hogy ez az érték, amit ő képvisel. Az emberi szeretet, a megértés, a mások fájdalmának átérzése, a finomság, érzékenység.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Én nem tudom, hogyan tudta véghezvinni, de szuper, tökéletes anya volt. Ránk mindig jutott ideje. Azt tanultam tőle, hogy az életet élni kell. Merészen belevágott dolgokba. Nagyon tüzes szenvedélyű ember. Nem tudta volna ilyen hosszan vinni ezt a pályát, ha ez a szenvedély nem lángolt volna. Mindvégig ember tudott maradni. A humor is olyan, amivel a kitartását képes meghosszabítani. Egy emberközpontú művész, emberközpontú ember. Amíg nem űrlakók, terminátorok vagyunk, addig biztos, hogy ez az érték, amit ő képvisel. Az emberi szeretet, a megértés, a mások fájdalmának átérzése, a finomság, érzékenység.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Fontos volt számára a szakma megítélése?

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Mindenki szereti a sikert. Nyilván egy festő is szereti látni a képek reflexióját az arcokon. Az ő pályája nem volt csillámporosan ünnepelt, nem volt szertekürtölve a világban. Még. De a művek akkor is megmaradnak, ott van az életmű. Az az energia, amit beléjük fektetett, az tovább izzik, vibrál, rezonál. Nagyon sok hitük volt, hogy akkor is tudtak alkotni, amikor nem voltak elismerve. Volt, hogy komoly nélkülözésben éltünk. Mégsem maradt rossz emlék, mert művek születtek, és ez nekünk boldogságot okozott. Anyunak egy nagyon fontos karaktervonása, hogy játszik. Jó értelemben, úgy, mint a szerencsejátékos. Benne megvan a játék merész és pajkos rizikóvállalása.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Hogyan fogadta ezt a díjat?

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.

- Én vettem át helyette a díjat, de felvettem videóra, és megmutattam neki. Olyan mosoly és csillogás volt az arcán, annyira boldog volt tőle... Hazugság lenne azt mondani, hogy az embernek nem esik jól a szeretet és az elismerés. Főleg ilyen állapotban, amikor ilyen trauma éri. Neki ez nagyon nagy boldogságot szerez azok után az évtizedek után, amikor nem volt ennyi csillogás és fény az életében.