Jordán Adél: Tudok egészben gondolkodni a színházról, koncepciót látni a darabban

A színésznő úgy érzi, sikerült megmutatniuk a vígjátékban megbújó mélyebb történetet, és a darab teljesen az övék lett. Erről pedig a Bartók Kamaraszínházban július 22-én a dunaújvárosi közönség is meggyőződhet.

- A próbák előtt említette, hogy ez az első kétszemélyes darab, amelyben játszik. Miben volt más élmény egy partnerrel végigvinni az egész próbafolyamatot?

- Sokkal nagyobb koncentrációt igényelt, mivel ketten voltunk színen minden egyes próbán tíztől kettőig. Ennek ellenére nagyon élveztem az első közös munkát Szabó Kimmel Tamással, jól működtünk együtt, és tolerálta a munkamódszeremet. Szeretek ugyanis beleszólni, hogyan alakulhatna a koncepció: mit kellene még hozzátenni vagy épp elvenni belőle.

- A rendező, Pelsőczy Réka úgy mesélte, régi vágya teljesült, amikor kipróbálhatta Önt egy könnyed, komikus szerepben. Általában ugyanis komoly, klasszikus karaktereket formál meg. Ön is vágyott már erre?

- Kifejezett vágyam nem volt bemutatkozni egy komédiában, bár nyilván játszottam már ezelőtt is könnyedebb szerepeket. Viszont Doris karaktere nagyon jólesett. Tetszett az összetettség, amelyet felfedeztem benne: látszólag felszínes, nagydumás, vagány nő, lassan derül ki az esendősége. Valójában egy rejtőzködő érzékeny élet áll mögötte, amelyet azért titkol, mert nem akar megsérülni.

- Mindhárman, a rendező és a két színész, is kiemelték, hogy a szórakozató komédia felszíne alatt mélyebbre szeretnének ásni. Kaphat ebben helyet a képzelete: megidézi például Doris életének egyes szakaszait, hogy többet meg tudjon mutatni róla?

- Nem kellenek plusz történetek ahhoz, hogy a szerepbe bújjak, az adott szöveggel és elképzeléssel együtt már jól tudok működni a színpadon. Persze, ahogy egyre jobban megismertem Dorist, vele kapcsolatban is bővült a kirakó: megéreztem, megsejtettem róla újabb és újabb dolgokat. De összességében az, hogy a múltban prostituáltként dolgozott, már sokat elárult a lehetséges félelmeiről.

- Barbara Streisand filmbeli alakítása sem befolyásolta, hogy mit gondol erről a nőről?

- Az ő Dorisát végül nem láttam. Egyszerűen annyira jól haladtak a próbák, hogy nem volt szükségem rá.
Amikor a karakter kiforrott bennem, már nem akartam se jó, se rossz irányba elvinni a filmélménnyel. Szerettem volna, hogy ez az előadás teljesen a miénk legyen.

- Különleges koncepció adja a darab keretét. Akár egy babaház, úgy működik a színpad.

- Ez a nézőpont kicsit legalizálja, hogy miért is kell elmesélni ezt a bájos, olykor bugyutának ható történetet. Talán egy kislány mozgatja a babákat, amelyek férfiként és nőként vívják meg a maguk Bagoly-Cica harcát. Az összecsukható, hajlítható díszlet pedig valóban egy babaházat idéz. Viszont Réka nem túlozta el a motívumot, az egész darabban nincs erre más utalás, azon kívül, hogy az előadás elején egy lufit engedek a magasba.

- A társulati létet úgy tűnik, nem ereszti ilyen könnyen. Az egri színházban töltött három év után, már csaknem tíz éve a Katona József Színház tagja. Hogyan élte meg a kiszakadást, még ha csak rövid időre is?

- Az új környezet valójában nem is számított újnak, hiszen Rékával régóta együtt dolgozom a Katonában. Tomival pedig hiába volt ez az első közös munkánk, úgy éreztük, mintha már ismernénk egymást. Valahol egy kutya kölykei vagyunk, Ascher Tamás, aki a Katona főrendezője, Tomi osztályfőnöke volt a főiskolán. Ami viszont meglepően jó és új élményt jelentett: a Jurányi Házban próbálni. Elképesztően nyitott közeg, amely ezerféle művészi irányt befogad.

- Egy 2008-as interjúban mesélte: az édesanyja azt mondta Önnek, hogy egyszer még rendezni fog. Van esély, hogy a jövőben beteljesül a jóslat?

- Most nincsenek hasonló terveim, de nem mondom, hogy soha nem is lesznek. Tudok egészben gondolkodni a színházról, koncepciót látni a darabban, és a rendezők általában szeretik is ezt a fajta látásmódot. Amíg azonban nem él bennem fékezhetetlen vágy egy konkrét történet kapcsán, biztosan nem fogok bele a rendezésbe. Egyelőre színészi álmaim vannak, és azokat igyekszem megvalósítani.