Kiállítás a gyimesi mindennapokról

A képekről kifejező arcok néznek ránk, majd csodálatos tájakban merülhet el a tekintetünk, s közben Szucsán Sára énekest halljuk Havasréti Pál népzenész citerakíséretében. S repül a lelkünk a Tatros völgyébe, Erdély legkeletibb vidékére.

Kirchné Máté Réka amatőr fotós, aki a Bonyhádi Fotóklub vezetője, Bonyhád és Paks után Dunaföldváron is bemutatja válogatását azokból a fotóiból, amelyek a Gyimes világáról, Gyimesközéplok, Hidegség és Gyimesbükk lakóiról, mindennapjairól és ünnepeiről készültek.

Bertalanné Bóka Zsuzsanna, a könyvtár vezetője, és Kirchné Máté Réka amatőr fotós a kiállítás megnyitóján

A kiállítást Orbán György szekszárdi tanár-előadóművész nyitotta meg. Nem szakemberként beszélt Máté Réka inspirációt adó képeiről, hanem befogadóként. Hatnak ezek a képek, mert az otthonosság érzését sugallják. A szekszárdi-földvári kötődésű Orbán György úgy véli, ahogy a Gyimesben járva odavalósinak érezte magát, Máté Réka képein is átsugárzik valami különös varázs. Ez még olyan világ, ahol nem a modern mobil eszközök teremtik meg a kapcsolatokat, ahol még erős a térerő ember és ember, az ember és a természet között, ahol nem felejtettek el gondolkodni, ahol érzékenyen fordulnak egymás és a világ felé. Máté Réka képein, ahogy a szeme sarkában és a szája szögletében is, mindig van egy kis mosoly. Akkor is érzékelünk fotóin egy kis pasztell derűt, amikor nehéz élethelyzetben ábrázolja az embert. Ő az a fotós, aki nem magyarázni akarja a világot, nem tereli a nézőt, hanem megállítja a tekintetünket egy ponton. S mint mondja, ezért jó a képekkel szembenézni.

Pataki Dezső és Csepeli Istvánné szemlézi a tárlatot

Ezt érezték a kiállítás földvári szemlélői. Kedvünk támad újra odautazni. Jó körülnézni abban a világban a fotók segítségével. Akár a kenyérsütés vagy a trágyaszórás tevékenységét végzi a kép szereplője, akár egy kovácsműhely vagy egy kalyiba világába, vagy a szüreti mulatságba kukkant be fényképezőgépével a fotós.

Máté Réka dokumentáló fotósnak tartja magát. Szereti megmutatni a pillanatok szépségét. A gép lencséjével lát, nemigen nyúl bele a rögzített képbe. Mint mondja, nem volt könnyű a két gyimesi útján készült fotói közül válogatni, mert mindegyikhez érzés és egy-egy beszélgetés élménye kapcsolódik. S mindegyikről mesélne is egy-egy történetet. Egy könnyes arcú idős férfi arról kérdezte őt, olyan-e Magyarország, mint volt pár évtizeddel ezelőtt, amikor ő ott járt. A 2016-os látogatás közben a fotósok három évszakot éltek meg öt nap alatt. Látjuk is a képeken, s ezért érezzük teljesnek a gyimesi települések világát.

Kirchné Máté Réka gyermekkora óta fényképezőgéppel éli életét, fotós édesapjától örökölte a fotózás szeretetét. Számára a fényképezés a létezés egyik formája. Több mint harminc kiállítása volt. A győri fotóklub tagjaival járja hazánk és Európa vidékeit. Bukovinai székely gyökerei kapcsán erősen kötődik Erdélyhez, amelyben nem a turisztikai látványosságokat veszi észre, hanem az embert. Képes mesék – mesés képek címmel pár évvel ezelőtt megjelent kötetében fotóihoz Gänszler Beáta újságíró írt hol szívszorító, hol kacagtató történeteket.

A Gyimes című kiállítás képei is mesélnek. Nem szóban, hanem a lélekben.

A gyimesi szoros a Székelyföld peremén, az egykori Csíkszékben fekszik. A gyimesi csángók a XVIII. század folyamán váltak ki a székelységből, "elcsángáltak" (elvándoroltak) a szülőföldjükről. Kultúrájuk, szóhasználatuk számos régies, a mai magyar nyelvben kihalófélben lévő elemet tartalmaz. A gyimes szó a hagyomány szerint a gím szóból ered, mivel a vidék gazdag volt gím-szarvasokban, így kedvelt vadászterület is volt. A legrégebbi települése Gyimesbükk, azt követi Gyimesközéplok és Gyimesfelsőlok. A gyimesi dalkincs a magyar kultúra legarchaikusabb rétegét képviseli.