Egy fontos kiállítás Az autizmus mint metafora

Az autizmus szó sokak számára ismerősen cseng. A legáltalánosabb nézet, hogy az autista ember zárkózott, furcsa, ugyanakkor bizonyos dolgokban zseniális. Valójában az autizmus egy ennél jóval összetettebb állapot: az idegrendszer fejlődési zavara, ami különböző módon jelenik meg autizmussal élő társainknál. A művészek, a művészet tere nagyon hasonló, ugyanakkor választott és nem vele született dimenzió. A műterem és az ott izoláltan végzett tevékenység a saját világ, saját rendszer biztonságát nyújtja, amiben a művész egyszerre túlél, és egyszerre fosztja meg magát önkéntelenül a külvilág kínálta csatornáktól. A műteremben végzett gyakorlatok, maga a mű létrehozásának folyamata számtalan művész esetében hasonlóak az autisták önkéntelen működéséhez. Ilyen például a "funkciótlan" ismétlés, a repetitív munkamódszer. De hasonlóság a művész rendezőelvekhez való vonzódása is, azoknak a rendszereknek a használata, amelyek kötöttek és nem kontextusfüggők, nem relatívak, amelyek segítségével kontrollt gyakorolhat saját munkája felett, szemben a kinti valóság kontrollálhatatlan dinamikájával és ezerféle értelmezhetőségével.