Meg kell küzdeni korlátainkkal

A 30 éves Cantemus kórus közösségi elődjét Gesztesi András káplán alakította. A nagy zenei műveltségű pap az 1980-as évek elején – maga köré gyűjtve a fiatalokat – először gitáros zenekart hozott létre, előbb egyszerűbb gregoriánokat, kétszólamú egyházi énekeket, majd Bach – korálokat kezdett énekelni a fiatalokkal. Ő bízta meg a fiatal lányt a szólampróbák vezetésével, s 1984-től már Gelencsér Irén vitte tovább a kórusst. A karvezető 1985-ben diplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatán zongora-szolfézs szakon.

– Hogyan jutott a zene közelébe?

– A zene betöltötte gyermekkoromat. Muzikális családban nőttem fel, nagyapám kántortanító volt (tőle hallottam egykori kollegájáról, a híressé vált Sárdy Jánosról. Édesanyám a templomi kórusban énekelt, édesapám zongorázott. Gyakoriak voltak a közös muzsikálások, éneklések. Belenőttem a zongorázásba is – kezdi az emlékezést Gelencsér Irén.

Meghatottan mesél első zongoratanáráról, Lang Kató néniről, aki Tamás István író-újságíró édesanyja volt A beszélgetés közben megidéződik a tündéri asszony alacsony alakja, az ébenfa oroszlánlábú asztal, a zongora, az illatok S bár a gimnáziumban még a magyar és történelem tantárgyak szeretete is csábító erő, de végül a zenei pálya mellett dönt.

– Nem bántam meg. A személyiség-fejlesztés legjobb módszere az éneklés, a zenélés, hiszen a két agyféltekét összekapcsolva gyógyít a zene, s ez a tevékenység áttevődik más részképességek fejlődésére is: idegen nyelv, matematikai gondolkodás, térérzékelés, memória.

Ezért is végezte el a zeneterapeuta képzést is. S bár nem dolgozik zeneterapeutaként, zenetanári és karvezetői munkája során hasznosítja a tudást. Hiszen egyre több mentális és más problémával küszködő gyermek jár iskolába. Van, amikor egy-egy tanítványáról pontosan látja, hogy nem zenei talentum, de a diáknak szüksége van a személyes kapcsolatra, a muzsika és a tanár együttes varázsára. Másoknál az önbizalomerősítésben, vagy az adni tudás élményének elsajátításában jelent nagyon sokat a muzsika. S nemcsak a gyerekeknél, a felnőtteknél is.

Gelencsér Irén és egyik tanítványa, Bertalan Domonkos (Fotó: A szerző)

A jó zene a lelket gyarapítja – mondja, s felidézi a legutóbbi karácsonyi koncert sikerét. A taps is jelezte a hatást, de még erősebb volt az az élmény, amikor egy ismeretlen idős hölgy megállította az utcán, s megköszönte a koncertet, amely után „a lelke megtelt szeretettel”. Nem véletlenül hangoztatta Kodály Zoltán, hogy „Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők másokét is. Nem sokat ér, ha magunkban dalolunk, szebb, ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, míg megszólal a nagy Harmónia...

– Egy kórus akkor működik jól, ha tagjaiban közös az értékrend világról, emberi kapcsolatokról, az élet nagy kérdéseiről – vallja Gelencsér Irén. – Bár a próbákon kemény szakmai munka folyik, meg kell küzdeni a darabbal, önmagunk korlátaival, egymással, és a karvezetőnek érvényesítenie kell a zenei elképzelését is. De ha olyan hely ez, ahová szívesen jönnek, akkor együtt is maradnak. Őszintének kell lenni, mert csak azt tudjuk közvetíteni, amit belül érzünk. A közösségi érzület, az adni tudás, az egymáshoz és a zenéhez való viszony segít, s akkor a láthatatlan szálon a végén átjut mindez a közönséghez is. Fontosak az együtt megélt fellépési sikerek.

Ezért vesznek részt rendszeresen a megyei Bárdos Lajos Fesztiválon, a Liszt Ferenc Kórustalálkozón, de a felejthetetlen élmények között sorolja a marosvásárhelyi Kultúrpalotában tartott koncertet, az ezüst diploma megszerzését a Mária Rádió nemzetközivé szélesedett versenyén, vagy a budapesti Nemzetközi Kórusversenyen való részvételt. A kórustagok egy része több éve szerepel az Énekel az ország programban, s így lehetőségük van, hogy a Művészetek Palotája színpadán több száz éneklő társukkal együtt bemutassák a zeneirodalom kiemelkedő oratóriumait.

Ez amatőr énekeseknek kivételes élmény! Meg a közönségnek is. Fontosak a díjak, elismerések, de a karvezető szerint a legnagyobb siker az, hogy 30 éven át ugyanabban a szellemiségben meg tudta tartani éneklő közösségét. Ebben Gelencsér Irén kisugárzása, zeneszeretete és hite nem kis szerepet játszott. S bizonyára az ő kisdiákjai és kórustagjai is kapnak abból az átadó szeretetből, amit hajdanán ő kapott, s amelyet a közös éneklés is képes továbbadni