Sokféle átlényegülést láthatunk a kerámiánál

Szézám, tárulj! - valami ilyesmi járhatott az Intercisa Múzeum munkatársainak fejében, amikor megnyitották raktáraik szinte feneketlen mélyét, és úgy döntöttek, hogy mutatnak valamit a kerámiák történetéből.

Sár a tűzben - ez a tárlat címe. S valóban: a kerámia megformázott és kiszárított vagy kiégetett agyag. Évszázadok óta családi generációk megélhetése, Magyarországon is családok tízezreinek névadója (a Fazekasok, Gölöncsérek, Gerencsérek...), és még ennél is sokkal több!

Elegendő "csak" a kiállítás fejezetcímeit egymás mellé tenni. Ahogyan Keszi Tamás régész, a kiállítás egyik rendezője felhívta a figyelmet: mire jó a nyers agyag? S itt például vályogdarabokat láthatunk, kemence-maradványokat, fal-, azaz patics-darabokat, majd megjelennek az első kerámiatárgyak - Krisztus előtt 26 000-ből!

De agyagot használtak az írástudás kezdeteinél az írótáblákhoz, sípot és okarinát készítettek belőle, az ókori görögök cserépszavazással döntöttek politikusok karrierjéről, de szemes kályhát is építettek kerámiából, szobrokat készítettek belőle, hogy a cserépedények nevezetes ábrázolásairól ne is beszéljünk.

Ugyanakkor rég elfeledett népek temetkezésre is használták a hatalmas kerámia-korsókat - amelyeket elkélszíteni óriási mesterségbeli tudásra vallott! Már csak az, mondta például a tárlatot megnyitó ROHO, Rohonczi István szobrászművész, hogy az edény megtartsa saját magát, és ne repedezzen meg... Ám még ma is kiválóan alkalmasak bizonyos kerámiatárgyak a társasági státus jelzésére: gondoljunk csak a porcelán étkészletekre - avagy Csin Si Huang-ti kínai császár döbbenetes agyaghadseregére...

Akárhogy is, a kerámia évtízezredek óta az ember társa. Ma is kerámiatányérokból eszünk - s a bor is másképp esik cseréppohárból, mint műanyagból! A legtöbb régészeti leletet is a kerámia adja. S az egymástól óceánokkal elzárt emberfajták is nagyon hasonlóan oldották meg kerámia-dolgaikat.

A múzeum kerámia-kiállítása február 29-ig látható.