Elképzelt emberi viszonyok - A Budaörsi Latinovits Színház vendégjátéka a Bartókban

A színlap olvasása után megnyugodva dőlhet hátra a bársonyszékek felé igyekvő néző, a Novák Eszter (rendező), Lukáts Andor (Argan) és Tóth Ildikó (Toinette) hármas önmagában garancia lehet a színvonalas előadáshoz. A szünettel együtt százötven perces elfoglaltságot nyújtó produkciót látva kimondható, lényegében be is jött a papírforma.

Az átdolgozás és a színpadi adaptáció egyik legnagyobb erénye - amellett, hogy átemel egy ideillő betétet a Gömböc úrból -, hogy megerősíti Moliere darabjainak keveset emlegetett jellemzőjét, miszerint a szerző lélektani pontossággal ismeri és írja le szereplőinek jellemét, orvosi precizitással tudja és határozza meg, mit miért tesznek. A rendező erre a ritkán emlegetett vonalra építi az előadást, amitől a figurák - ha el tudunk vonatkoztatni a stílust jellemző harsányságtól - rendkívül életszerűek, és emberiek a maguk tisztaságában, rafináltságában vagy gyarlóságában.

Hegedűs Barbara és Lukáts Andor

Önző embernek alig jut szeretet, ezért aztán kiköveteli, kiprovokálja a figyelmet. Sokféle, és sokféleképp nevezett embertípus fér bele ebbe a képbe. Argan úr sem tudja összeegyeztetni fafejű kapzsi önzését állandóan felszínre törni igyekvő figyeleméhségével. Ha nem adják, majd ő elveszi. Ha kell olyan áron is, hogy állandó betegségtudatba taszítja magát, és tűri a havi minimum 51 patikaszert és 43 beöntést, pláne az egekig törő orvosi számlákat.

Környezete persze szenved ettől, és ki-ki vérmérsékletétől függően reagálja le. Toinette pöröl vele, viccelődik, néha gúnyolja, de a legmagasabb szinten képes befolyásolni is, hiszen egymáshoz kötődő viszonyuk házasságokon átívelően régi. Két lánya, Angyalka és Lujzácska (Hegedűs Barbara) koruknak megfelelően próbálják érdekeiket kiszorítani belőle. Az előadás egyik legemberibb, kacagtatóan tálalt momentuma, amikor a hipochonder tréfából halottnak tetteti magát, és vagyonára áhítozó feleségéből, Béline-ből (Bertalan Ágnes) csak akkor szakad ki az elfojtott feszültség, és undor, amikor kiderül, hogy a krákogó, köpködő vénember él, és a megpróbáltatásoknak nincs vége, tűrni kell, ki tudja meddig.

Az alakítások műfaji kereteken belül egyaránt kitűnőek. Lukáts Andor és Tóth Ildikó egyenesen parádés alakítást nyújt - nem véletlenül hozták el a Vidor Fesztiválról a Colombina- és az Arlecchino-díjat -, de emlékezetes Bertalan Ágnes gügyögő, hamiskás szeretettel átitatott figurája, vagy Marton Róbert Polichinelle énekmestere és komédiása is. Emlékezhetünk Rada Bálint e.h. egyszerű Cléante alakítására, Urmai Gábor hétköznapi Doktor Purgó figurájára, Chován Gábor kissé eltúlzott Tamáska domborítására, vagy Molnár Csaba visszafogott Béralde alakítására. Hegedűs Barbara felejthető Angyalka/Lujzácska Zelenka Nóra tervezte kosztümeiben. Fekete Anna díszletéről süt a pénzhiány.