Emlékezéssel telített kollektív tárlat Móder Rezső E-Műteremgalériájában

- Sokan vélekednek e munkákról, hogy így egyben látni e tárlatot, kissé nyomasztóan hat. Meglehet, ám úgy vélem, érdemes újra és újra elővenni azoknak a barátainknak, tettestársainknak a remek alkotásait, akik ma már nem lehetnek velünk. Őszintén szólva, sokat gondolkodom én is ezen a kiállításon.

Remekművek előttem, utánam - Móder Rezső barátok között az E-Műteremben
Fotó: A. G.

A tárlathoz kapcsolt kiáltványok és tablók, metszetek azon az állványon és asztalon láthatók, amelyeket én még annak idején Pleidell János mestertől örököltem. A borzongató az, hogy egy-két remek képem is van tőle, és hát a mai napig hatnak rám az alkotásai. Elképesztően tehetséges művész volt. Farkas Miska barátomra, vagy Bánhelyi Károlyra gondolok, amikor ezeket a képeket rakosgatom, vagy éppen bambulom őket egy hajnali kávé közben. Nehéz esetek, nehéz figurákkal. E gyűjtésben kaptak helyet Rozsnyai Sándor és Ihász János munkái is, és én is kipakoltam egy-két alkotást a falakra.

A hatok tárlata mondhatnám, ám egyfajta kapocs is a múlt és a jelen között - mondta mindezt el, szinte egy levegővétellel Móder Rezső Munkácsy-díjas alkotó, akit immáron közel egy évtizedes galériájáról is kérdeztünk.

- Próbálkozom, de inkább csak saját forrásokból sikerül üzemeltetnem ezt a galériát, amely tényleg sajátos jegyekkel bír. Voltak már vendégeim Franciaországból, Amerikából is, de én annak örülök igazából, ha helyiek jönnek, hiszen róluk és nekik szólnak ezek a "Földöntúli beszélgetések" is.