"Én már az elején tudtam" - Hegyi Zoltán zenésszel beszélgetünk művészeti munkáról és egyéb fontos dolgokról

Mostani beszélgetőtársunk azonban egy ígéretének megfelelően - s jelentős kitérőt téve - előbb a Pázmány Péter Katolikus Egyetem pszichológia szakát végezte el, és csak ezután kopogott be eredményesen a Zeneakadémia jazz tanszakára. Rendes polgári képzettség után mégis a zenész pályát választotta. Mit szólt hozzá a családja?

- Ez volt a tárgya a köztünk lévő egyezségnek. Én már az elején tudtam, hogy mit szeretnék csinálni, de elsőként egy, a számukra is megfelelő végzettséget szereztem.

Nyilván nem az akadémián fogott először hangszert a kezébe?

- A Móriczba, ének-zene szakra jártam, ahol nagyon megszerettették velem az éneklést. A Kodály-módszeren keresztül elsajátítottam egy-két dolgot, nagyon sokat fejlődött a hallásom, aminek most is érzem az eredményét. Negyedikes koromban klasszikus gitárt kezdtem el tanulni, de az valahogy nem jött be nekem igazán. A mai napig nagyon sok komolyzenét hallgatok, de valahogy az a fajta gyakorlás, hogy etűdöket és ujjrendeket kelljen megtanulnom, nem feküdt nekem.

Több felállásban is szerepelünk, de a fő zenekarunk a Perpétuum - vallja Hegyi Zoltán bőgős
Fotó: A szerző

Később, kilenc-tizedikes koromban derült ki, hogy az én zenei gondolkodásom inkább az improvizációban hasznosítható. Nem nagyon szeretem a kötött struktúrákat. Szabó Attila, a zeneiskolai tanárom akkoriban még a gitáron fordította a figyelmemet a jazz-zene felé. Ő mondta azt (amiért nem lehetek eléggé hálás neki), hogy számomra ebben lehet a perspektíva. A hangszerváltásom a pszichológia szakra való bekerülésemkor történt, mert már akkor sejtettem, hogy ez lesz az utam. Ekkor a jazz-nagybőgővel kezdtem el foglalkozni, mert Attila, aki ezen a szakon végzett, vele tudott a legjobban segíteni nekem.

A nagybőgő álmai hangszere?

- A jazz nagybőgő és a basszusgitár egymás váltóhangszerei. Az utóbbit is tanultam, és vannak olyan formációk, amikben azon működök közre. Az előbbin nincsenek bundok (érintők), és ezért különlegesek rajta a melodikus lehetőségek. A hangszer fából készült, és a nagy üregéből fakadóan sokkal lírikusabb hangzásokra képes, mint a basszusgitár.

Jól érzem, hogy szeretve beszél a hangszeréről?-

- Mindenképen. Amikor az ember a gyakorláson és a koncertezésen keresztül legalább ennyi időt eltölt a hangszerével, akkor sok mindent megtanul róla. Nem akarom ezt túlmisztifikálni, de például élvezettel figyelem a hangok elindítására történő viselkedését.

Szívesen megméretteti magát a szakmabeli zenei versenyeken?

- Volt már rá példa, de alapvetően nem vagyok híve. Nem gondolom, hogy a zenei stílusok, vagy az előadásmódok összemérhetőek lennének úgy, mint például az olimpikonok teljesítménye a százméteres síkfutás döntőjében. Mielőtt elhagytam ezt a várost, megnyertem az alapfokú oktatásban szereplők országos jazz szólista versenyét, majd itthon megkaptam a Sándor Frigyes díjat két évvel ezelőtt. Ezt egyáltalán nem tekintem a sajátomnak, mivel óriási támogatást kaptam hozzá az itteni zeneiskolától, amely kiadta ezt az elismerést. Minden segítséget megadtak ahhoz, hogy most az egyetemre járhassak. A legutóbbi megmérettetés pedig a Nagy-Szín-Pad verseny volt, ahol a győztes, "Lóci játszik" zenekarban, basszusgitárosként működtem közre.

Erre a nyárnyitó rendezvényre egy különleges formációval érkezett.

- Valóban nem megszokott, hogy egy zenekar női dobossal áll ki. Őt Holb Alexandrának hívják, aki a Zeneművészeti Egyetemen az osztálytársunk. A hangzás szerint én következek: Hegyi Zoltán a bőgősként, majd a kedvenc gitárosom: Takács Dániel, valamint az énekesnőnk Girincsi Fruzsina.

A formációnkat nem trió, plusz énekesként jelöljük meg, hanem kvartettként. Hogy miért nevezzük ennek? Amit nagyon szeretek a jazz-formációkban az az, hogy sokszor nincs az a hierarchia, mint sok más stílusú zenében. Nálunk van olyan struktúra, amiben Fruzsina szólisztikus szerepet vállal, ugyanakkor - talán meglepő módon - van olyan is, amikor ő is kísér. Közreműködik egy másik hangszer szólójánál. Ilyen értelemben a miénk egy nagyon demokratikus zenekar, és a stílus is az, amiben most játszunk. Korábban a trió formációban léptünk fel, de az igazi összeszokottságot Fruzsina csatlakozása hozta meg.

Más formációkban is zenélnek?

- Több felállásban is szerepelünk, de a fő zenekarunk a Perpétuum. Szerencsére mostanában elég sok helyre hívnak, de azokban meghatározott szerepeket töltök be, az ott kialakult elvárásoknak megfelelően. Az itt hallható összeállítású együttest viszont mi négyen hoztuk létre, a mi gyermekünk. Mi találtuk ki a legtöbb hangszerelést, és vannak saját számaink is. A legtöbb kreatív munkát ebbe tudtam belefektetni.