Ez nem a költészet kora - Interjú Lukács Sándorral

2017. február 17., 09:00 szerző: Polgár Szilárd fotós: Polgár Szilárd
komment
Pápa - Legutóbbi verseskötetéről, kultúráról, valamint közelgő hetvenedik születésnapjáról is mesélt a Naplónak Lukács Sándor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, költő a vele készített interjúnk során.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

- Az elűzött álom a hetedik verseskötetem, amelyben az előző hat könyvem legjobb költeményei szerepelnek, de vannak benne új versek is - nyilatkozta lapunknak Lukács Sándor.

- Szomorú büszkeséggel mondom: Domonkos Mátyásnak, a kiváló irodalomtörténésznek, irodalom-kritikusnak a halála előtt az én kötetem volt az utolsó munkája, ezt a kiadványt még ő szerkesztette. Az elűzött álomban életrajzi vonatkozású költemények vannak, amelyek a gyermekkori emlékektől indulnak, az utolsó versek pedig napjainkban születtek.

- Az elűzött álom viszonylag régen, tíz évvel ezelőtt jelent meg. Készül esetleg egy újabb Lukács Sándor-verseskötet?

- A következő ünnepi könyvhetén, ami várhatóan május végén lesz, jelenik meg a nyolcadik kötetem. A címén gondolkozom még, jelenleg A kezdetek utcája a munkacíme. Ebben is van visszatekintés, az utca pedig egyfajta szimbólum, amely életünk előrehaladtával egyre csak szélesedik.

Lukács Sándor a pápai Jókai Mór Művelődési és Szabadidő Központ színpadán, a magyar kultúra napja alkalmából tartott városi ünnepségen előadott önálló művészi estjében. A népszerű és elismert színművész, költő a fellépése előtt arra is szakított időt, hogy interjút adjon a Naplónak   Fotó: Polgár Szilárd

- Azt mondta egy korábbi interjúban, hogy életének három meghatározó személye volt. Az édesapja, valamint Várkonyi Zoltán, a Vígszínház igazgatója és Kálnoky László költő.

- Képzelje, hogy apám, Várkonyi és Kálnoky is 1912-ben születtek. Atyai barátom, Kálnoky László nevét talán kevesebben ismerik, pedig neves költő volt, aki az időskori lírájával teljesedett ki igazán. Szerettem a műveit, de fiatalon volt Berzsenyi Dániel-, Arany János-, Koszto-lányi Dezső-, Ady Endre-, Babits Mihály-korszakom is. Később Nagy László verseit és Juhász Ferenc műveit faltam. Ekkor mindig egy kicsit a hatásuk alá kerültem, de ez így szép.

- Tulajdonképpen ők a mesterei?

- Egy fiatal kapaszkodik, a lelke követeli az impulzusokat. Nem volt szégyen tőlük tanulni, aztán egy idő után eléri az ember, hogy kialakul a saját stílusa, költészete. Az író, költő olyan dolgokat is észrevesz, amely mellett egy civil ember elmegy, és akkor születhet egy-egy vers. Van, amelyik könnyen jön, és van, melyet hetekig csiszolgat az ember. Addig keresi azt a jelzőt, a metaforát, addig ápolgatja, amíg olyanra sikerül, amilyenre szeretné. Szeretek írni, bárcsak több időm lenne rá. Sok energiát visz el a színészet.

- Igen, hiszen ha jól tudom, több mint fél tucat színházi előadásban játszik.

- Jelenleg hét előadásban szerepelek, február végén pedig újabb premierem lesz majd, a Rendezés című előadás. Ebben is komoly szerepet játszom.

- Idén nyáron betölti hetvenedik életévét. Ilyen kerek évforduló kapcsán visszatekint az ember eddigi pályájára?

- Ilyenkor szokták tréfásan azt mondani, hogy az életem felén már túl vagyok. Vannak időszakok, amikor az ember gondolatai megindulnak visszafelé, viszont amikor nyakig benne vagyok a munkában, nincs időm az ilyesmire. Hála Istennek, most is nagyon sokat dolgozom, így nincs sok időm arra, hogy elmerengjek a múltamon. De ha hasznosan, nem közhelyes nosztalgiával tud az ember visszanézni, akkor az nem haszontalan dolog.

- Értékvesztett világban élünk, amelyben sok embernek a kultúra egyet jelent az internetes közösségi oldalon olvasható, többnyire silány tartalommal. Ilyen környezetben a versek is háttérbe szorulnak.

- A mai világunk valóban nem a költészetnek kedvez. Ám jöjjön bármilyen technokrata kor, vannak, akik kitartanak a humán művészetek ezen ága mellett, amit versnek nevezünk. Ők a mi törzsközönségünk, akik megvoltak Arany János idejében vagy a Nyugat-nemzedékénél is. Ez valóban egy szűkülő réteg, de szerencsére még létezik.

Polgár Szilárd

2017. február 17., 09:00 szerző: Polgár Szilárd fotós: Polgár Szilárd

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...