Az Oscar című vígjátékkal töltötték meg zsúfolásig a nézőteret

Biztosra ment három esztendővel ezelőtt Háda János rendező, amikor a Hadart Művészeti Társulás tagjaival bemutatta a vígjátéki klasszikust. Az egyetlen helyszínen, Bertrand Barnier, szappangyáros (Józsa Imre - Jászai Mari - díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjének birtokosa) nappalijában játszódó történethez nem kell túl komoly díszlet (talán ezért vállalta magára a díszlettervező feladatát is), és egy jól eltalált szereposztás mellett a darab önjáró , futószalagon szállítja a sikert. A bő két és fél órásra sikerült előadás hozta is az elvártakat, a Bartók nézőterét megtöltő közönség kacagott és tapsolt, Józsa Imre fürdött a sikerben, Háda és társulata elégedett lehetett.

Nem is csoda, hisz a francia író helyzetkomikummal felturbózott, váratlan fordulatokkal telitűzdelt fergeteges vígjátékot vetett papírra. Mindemellett a fordítás (sajnálatos módon a fordító személyét titokban tartották) is jól végezte a dolgát, kazalnyi szövegpoénon kacagva csapkodhatja a térdét a nézőtéren ülők azon része, akiket nem zavarnak a vélhetően a próbák során bekerült közönségesebb altesti poénok, vagy az egykori Lúdas Matyiból kölcsönzött viccek.

Az előadást egyértelműen Józsa Imre viszi a hátán, irigylésre méltó intenzitással, kissé engedve a csábításnak, hogy a nagy francia előd stíluselemeiből átemeljen egyet - egyet, emiatt helyenként ripacsnak tűnik, hiszen értelemszerűen neki nem állnak olyan jól Funes gesztusai. Ellentétben a feleséget, Madame Barnier - t, alakító Vándor Éva (Jászai Mari - díjas) alakításával, aki néha - néha hasonlóan vaskos poénokat enged meg magának, ám mindig megmarad azon a határon belül, ami még jól áll neki. Kiemelendő Christian Martin, szappanmenedzser szerepében Blazsovszky Ákos alakítása, akit egyetlen ponton sem csábítanak el a vígjátéki lehetőségek. Kiegyensúlyozott szerepformálásban láthatjuk Charlotte, az új szobalány (Zakariás Éva), Jacqueline, a hazudós (Laurinyecz Réka), Bernadette, szobalány grófné (Jakus Szilvia), Oscar, akit mindenki keres (Gieler Csaba) alakját. Pár perces jelenlétével is emlékezetes Juhász György Nyikita, Vaszilij, Vladimír, a sofőr figurájában. Külön említést érdemel a két beugró , Császár Réka (Colette, Barnier lánya) és Maday Gábor (Philippe, masszőr) teljesítménye is, akik először álltak színpadra ebben a szerepben.

Vélhetően a társulatot vastapssal jutalmazó közönség döntő többsége egy fergeteges est emlékével tért haza pénteken. Megvolt a mámor, nevethettünk egy jót a még nálunk is szerencsétlenebbeken minden következmény nélkül, mert jó látni egy csetlő - botló, óvatos, ám mégis elbukó alakot. Csakhogy a mámor elérhető Tokaji óborral is, nem csak a kannással.

Barnier otthona a követhetetlenül cikázó fekete táskák, elveszett ékszerek, többszörösen elsikkasztott pénzkötegek és lavinaként hömpölygő női fehérneműk özönében egy szempillantás alatt őrültekházává változik, miközben ő már azt sem tudja, mit akar valójában. Egy biztos: a gyereknek apa kell!!!