Fővárosa: Gagarin tér - Várnai Gyula Láthatatlan városa az Intercisa Múzeumban

- Pénteken bemutatkozó kiállításod címe: Láthatatlan városok. Sokat ígérő címválasztás, ráadásul épp egy, a szocialista várososokkal foglalkozó urbanisztikai konferencia is zajlik majd e napokban.

- Az időzítés a vakvéletlen műve, a címet pedig Italo Calvino azonos című novellafüzéréből kölcsönöztem. A kötetet egyébként barátom Százados László művészettörténész adta a kezembe. A sztori alapja, hogy Marco Polo a neves világutazó feltárja Kublai kánnak, a zsarnok uralkodónak világ sokszínűségét, változatosságát, csak végén derül ki a tréfa, hogy az elképzelt poliszok valójában egy konkrét helyről szólnak: Marco Polo szülővárosáról, Velencéről. Meglátásom szerint minden művészi identitás fontos szelete köthető a településhez, ahol felnőttünk, ahol élünk. Kis túlzással, az évtizedek során én szinte el sem hagytam a Gagarin teret és környékét. Korábban is voltak munkáim, amelyek foglalkoztak e várossal és történetével, a Láthatatlan városok is részben hasonló nyomvonalon halad, helyet kapnak benne korábbi és a közelmúltban készült alkotások is.

Várnai Gyula. Fotó: Zsedrovits Enikő

- Ha Várnai Gyula, akkor első körben a Kortárs Művészeti (KMI) ugrik be, miért a szomszéd Intercisa Múzeumra esett a választásod?

- A kiállításhoz kapcsolódó helytörténeti vonatkozások miatt, másrészt korábban is érdekelt már a múzeum második emeleti kiállítótere. Izgalmas feladat belakni azt a teret. Mindemelett tény, hogy a város legszínvonalasabb és legvonzóbb kiállítótere a KMI, pedig a korábbiakhoz képest most alig fele költségvetésből kénytelen működni.

- A kiállítás meghívóján egyszerű szürke alapon fehér betűkkel közlöd a legfontosabb információkat, gondolom, nem véletlenül.

- Minden ami veled szembe jön ma egy hirdetésben, ajánlóban, az képi manipulációval működik, dizájn elemekkel telített, túlzsúfolt. Ma már jobban felkelti a figyelmet az egyszerű fekete-fehér üzenet.

- A Láthatatlan városok után jöhet a következő Calvino kötet?

- Meglehet. Számomra leginkább Jorge Luis Borges filozofikus látásmódjához hasonló ez a kicsit misztikus, latinos hangulatvilág, amelybe számomra könnyű volt belehelyezkedni, elmerülni és elmélkedni.