Geri szerint a világ

Előre jelzem: Scherer Péter-ügyben elfogult vagyok. Amióta Jancsó Miki bácsi volt olyan kedves, hogy a Kapa (Mucsi Zoltán) és Pepe (Scherer Péter) párossal volt szíves leforgatni egy egész sorozatot a magyar rögvalóról, azóta nálam ez két figura viszonylag sérthetetlen. Ráadásul remek színészek, sőt, Scherer tehetséges, érző és érzékeny színházcsináló is lett.

Az ünnepek előtt vizsgázott a Bartókban, először és utoljára az öltönyös publikum előtt és kőszínházi körülmények között a ház tantermi darabja a T , munkacímén a Splash, azaz a Loccsanás. Egy korábbi lapszámunkban már vesztegettünk néhány gondolatot a tantermi színház létéről és lényegéről. Most maradjunk annyiban, hogy a színháznak bőven van dolga és feladata a tizen- és huszonévesek körében és mindenki számára a legjobb, ha mindezt a klasszikus teátrumi térből kivonulva az osztályteremben és kollégiumban végzi el.

Az utóbbi években is számos, országosan is ismert és elismert tantermi darab fordult meg Dunaújvárosban, elég ha csak a Krétakör, vagy a Szputnyik Hajózási Társaság egy-egy idevágó remeklésére emlékezünk.

De vissza a T -hez és a Scherer-féle színházhoz. A Bartók és a FÜGE Produkció közös darabja roppant fontos kérdéseket feszeget. Némi túlzással: mindnyájunkat érint. Fiatalokat és időseket, tizenéveseket és szüleiket, nagyszüleiket, társadalmunk szőttesét. A kérdések: Nem találod a helyed? Nem tudod, mit kezdj magaddal? Nincsenek céljaid? Alkalmatlan vagy az emberi kapcsolatokra? Másmilyen vagy mint a többiek? Vagy éppen hogy átlagos? Ne aggódj, nem vagy egyedül...

A premier előtt volt szerencsénk ott csücsülni a főpróbán, ahol a rendező Scherer végig irányította színészeit Tőkés Nikolettát és Tóth János Gergelyt. Gyúrta és színesítette, élesre csiszolta a darabot. Mindebben segítségére volt Gyulay Eszter dramaturg is. Az eredmény? Egy feszes, lüktető, megható és elgondolkodtató előadás, amely a színházfogyasztóban is alapos önelemzést indít el.

A tantermi színház alapja, hogy az előadás él, sőt menet közben is változik, újra és újra (részben) átalakul. A már említett főpróbán Scherer egy félkemény baráti-atyai mondattal tette sínre az egyébiránt roppant tehetséges és meggyőző Tóth János Gergelyt: Geri, szedd össze magad!

És Geri összekapta magát. Nem úgy, mint a főszereplő Geri, aki csak sodródik az árral és legfőképp szótlan buszsofőr szeretne lenni. Színésztársa Tőkés Nikolett feltűnik jószándékú, de megviselt pedagógusként, zilált szomszédként, aggódó exbarátnőként, és abortuszra készülő féltestvérként.

A T úgy humoros, hogy közben egyre inkább fészkelődünk székünkben és nagyon azt érezzük, ennek már nagyon nem lehet jó vége...

A Bartók és FÜGE közös produkciója következő év elején indulhat hódító útjára. A közel ötven perces darabot egy tanórára méretezett feldolgozás, beszélgetés követ majd. A darab humorát, gesztusait, élethelyzeteit, problémafelvetéseit mindenképpen átérzik majd a fiatalok. Hogy gyártanak-e megoldókulcsot? Az már kérdéses.