Zenés sörözgetés Svejkkel

A Dunaújvárosban is jól ismert Jászai-díjas művész ezúttal Svejk, a derék katona bőrébe bújt több, mint huszonöt éve bemutatott önálló estjében. A Svejk vagyok címet viselő másfél órás produkciót szerzőként is hárman viselik (Jaroslav Ha ek, Marek Miklós, Mikó István), és a pódiumon is hárman ülnek (Svejk: Mikó István, Palivec, kocsmáros Suha Kálmán, Zongorista Rusz Milán), ám szóhoz hármójuk közül csak a derék katona jut, kettejükre a zenei kíséret gitáros, harmonikás része jut, no meg Palives kocsmárosnak az innivalók hurcolása.

Ez utóbbinak többféleképp is jelentős szerepe van az est folyamán, ugyanis a közönség asztalain is ott gyöngyözik a nedű, és Ha ek hőse is lehajt belőle a végéig vagy három korsónyit, hogy feledje a sok történetmesélés és ének fáradalmait. Ferencz József fényképe előtt, a kockás abroszú asztal mellett ugyanis sorjáznak a jobbnál jobb sztorik a kockás zakós, nadrágtartós, keménykalapos mokány figura szájából. No de nem Svejkről beszélnénk, ha mindebbe nem csempészne humort is, nagykanállal mérve. Olyan finomakat , mint hogy: Egy parádén hiányzott 24 gombom. Igaz, több nem is hiányozhatott volna, mert annyi volt az összes. A rutinos színpadi előadó mindemellé még a közönséget is bevonja a produkcióba, elénekelteti velük a refrént, hogy: Viva monarchia, éljen a haza! De nem csak a nótázásra veszi igénybe teltháznyi közönségét, időről időre kiszúr magának valakit a nézők soraiból, ki is megy hozzá, beszélgetőpartnerévé téve őt. Az erdész feleségétől, Holub főhadnagy panaszán át Schreiter zupás őrmester történetéig ívelő fabulamondásban felvonultat minden tőle megszokott színészi eszközt, véget nem érő kacagásra bírva közönségét. Belecsempész némi pajzánságot is, no meg olyan rejtélyeket, hogyan iható meg egy kézzel a tálcára fordított pohárból a pálinka.

A végignevetett est végén egy jó hír: januártól folytatódnak a Klubszínházi esték.