Kultúra

2015.04.06. 06:24

Íriszesek könnyed márciusa

Dunaújváros - Az Írisz Versszínpadi Társulat márciusi rendezvényének múzsái a nők voltak, aktualitását az 1848/49-es forradalom és szabadságharc adta, s ha már olyan szépen összegyűltek, közönségükkel hangolódtak a Húsvétra.

Szente Tünde

Ha a hónap utolsó hétfője, akkor irány az MMK, ahol délután öt óra magasságában a gyümölcsteák mellé jár jó néhány vers, több-kevesebb próza és gitár kísérte ének. Ugyanis lelkes irodalomrajongók - Bardócz Éva, Kollárné Jánoki Anna, Barna József és Pálfalvi János - évek óta egybe gyűjtik a hónap évfordulósait, tematikus napjait, hogy azzal is kínálják a hálás nagyérdeműt. És soha sem feledkeznek meg eredeti célkitűzésükről, a dunaújvárosi kötődésű poéták műveinek népszerűsítéséről.

Így a március 30-i találkozón jól megfért többek között Arany János, Kosztolányi Dezső, Ágh István, Szabó Lőrinc társaságában Kálnay Adél, Kiss Kálmán, és Hajdu Iván költészete.



Hajdu Iván a mának él, és nem szeret emlékeket gyűjteni

A Verses teadélutánok közönségének elmaradhatatlan tagja a sztálinvárosi születésű Hajdu Iván, akinek gyakorta elhangzik egy-egy költeménye az összejövetelen.

- Nem tudtam, hogy viszonthallom a Csoda című versemet. Hozzáteszem, én nem érzem magam költőnek. Amikor bevonultam katonának, akkor voltam a legszerelmesebb, ezért verseket kezdtem írni, öntörvényű verseket, olyanokat, mint amilyen én vagyok. A versírásra én nem mondom, hogy önkifejezés. Roppant negatívak a verseim, hiszen ilyen a világ, amely körülvesz - mondta Hajdu Iván, amikor az összejövetel végén beszélgettünk.

Barna Józsi előadása áll hozzám a legközelebb: nagyon szépen az ember elé teszi a művet, amit kénytelen utána megemészteni
Fotó: Szente Tünde

- Nagyon tetszik az Íriszesek műsora, írtam erről is verset. Barna Józsi előadása áll hozzám a legközelebb: nagyon szépen az ember elé teszi a művet, amit kénytelen utána megemészteni. Átgondolom az elhangzottakat, némelyiket előveszem, újraolvasom, és sokszor kapok ihletet a versírásra.

- Évek óta növekszik az érdeklődők száma, egyre többen vagyunk itt, ahol a szavaknak valóban van erejük. Előadás közben nézem a közönség arcait, régebben fotóztam őket és az előadást, odahaza visszanéztem, és utána letöröltem. Nem szeretek emlékeket gyűjteni. Egy darabig megtartom, majd kitörlöm, még akkor is, ha tetszett

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!