Ismét hazai pályán a Quimby

Öregszünk, nagyon is, már 25 éve zúz az egyik kedvenc, mindennapi keserveinket és boldogságainkat dalba öntő formáció, a Quimby, amely december 26-án este muzsikál majd a helyi sportcsarnokban. Visszatekintés és hangolódás végett most egy korábban, a Prémium Magazinunkban megjelent írásunkból idézünk: A kamaszkor azért már más volt.

Az ünnep másnapján ismét hazai pályán muzsikál az ország egyik legjobb koncertzenekara Fotó: Zsedrovits Enikő

Azt éreztük, ha mi nem csinálunk bulit, akkor nem szól olyan zene a városban, amely minket érdekelne. A szülők, okulva az Endre fővárosi tanulmányaiból és magaviseletéből, engem már nem engedtek el a fővárosi kisképzőbe. Így maradtam itthon, lázadni. A múlt század '80-as éveiben már lehetett érezni, hogy ropognak a rendszer bástyái, de nem lehetett tudni még '86-ban vagy '87-ben sem, hogy ez egyszer végleg megszűnik.

A kamaszéveim alatt nekem szűk lett a város, így adódott, hogy irány Budapest, hiszen a képzőművészetin akartam és sikerült továbbtanulni." - fogalmazott lapunknak anno a frontember, aki a következőkre is kitért:

Kiss Tibor az újvárosi gyermekkorról: - A gyerekkorral semmi gond nem volt, bár arra emlékszem, hogy már akkor is volt valami elképesztően nyomasztó ezekben a panelokban. Azon agyaltunk, miként lehetne kifesteni, megvidámítani ezeket a szürke falakat. Fotó: Zsedrovits Enikő

- Észre kell venni azt is, hogy boldog az ember. Sokszor a boldogságot mint fogalmat, valami extrém dologhoz kötik, pedig ez lehet egy csendes dolog is, egyfajta semleges rend. Én azonban egy alkotó ember vagyok, így lappang bennem egy állandó elégedetlenség, ami miatt nekem folyamatosan csinálnom kell azt, amivel én foglalkozom.

Ha ez nincs meg, akkor kikerülök ebből a kellemes állapotból, és jön a rossz közérzet. Szóval csinálni kell ezt a körforgást.

(December 26-án ismét Újvárosban az ünneplő Quimby. Legyenek ott...)