Kocsmapolitikus költő

A mintegy másfél órás kacagástól sem mentes beszélgetésben a számtalan díjat magának tudó 22 kötetes szerző sok témát érintett. Többek között azt is, hogy szerinte túl sok könyve jelent meg, mai fejjel a felét kiszórná. Hogy először az olvasás lopózott be az életébe a tévé helyett, csak úgy szórakozásból, írni csak nyolcadikban kezdett egy könyvet, ahol a magyarok gyepálják a törököket.

Fájdalmasan, kritikus éllel állapította meg, hogy csak egyetlen magyartanár ül a hallgatóságban, pedig a szakma presztízsét csak összefogással lehetne megteremteni. Ez a közösségi gondolkodás sűrűn visszatért témái közé az est folyamán.

Kukorelly Endre most összes verseinek kiadásán dolgozik (Fotó: Ónodi Zoltán)

Szó esett kamaszkori szerelmes versekről, a fociról, amely megtanít közösségben helytállni, s arról, hogy az irodalmat el lehet vinni bárhová. Miután plasztikusan beszélt a szocialista éra béli Közért szagáról, elmesélte, hogyan került be kissé szándéka ellenére a parlamentbe, hisz nem volt azóta sem tagja egyetlen pártnak, amolyan kocsmapolitikusnak tartja magát. Szó esett persze képviselői tapasztalatairól is, hogy a falunyi országházban éppoly sokféle ember dolgozik, mint egy ekkora közösségben. Elmondta, mennyire mellbevágta, mennyire nem hívószó a parlamentben a kultúra, ami talán azért van, mert művelői nem fognak össze, a döntéshozók így nem látják erősnek, potenciális szavazónak őket. A művészet érdekérvényesítő képessége nulla. Pedig a demokrácia is küzdelem, ha engedjük a elhatalmasodni a képviselőinket, azért mi vagyunk a felelősek, hiszen a társadalmi ügyek rajtunk múlnak.

Szót ejtett még a PASE futballteljesítményéről, de nem a mi csapatunkról, hanem a Parlamenti Sport Egyesületéről. Már tudjuk, naívnak és idealistának tartja magát, és nyitva tartja a kertkaput, dacára a magyar körkörös gyanakvásnak. Felolvasással, önironikus költői esttel fejezte be látogatását, melyben a Samunadrág című gyermekverskötetéből szemlézett.