Kövek a lelkiismeretünkbe - Sikerdarab bemutatója a Bartók Kamaraszínházban

A Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza zászlaja alatt saját lelkesedésből, és részben saját forrásból fejezte be a próbafolyamatot az elmúlt héten a két abszolút főszereplő, Jászberényi Gábor és Gulyás Hermann Sándor a szórólapon „film-történet két részben” műfaji megjelölést és „Történet a barátságról, reményről és az álmokról” alcímet viselő előadás munkálatai során. Először vendégközönség előtt tesztelték az eredményt, majd tartottak egy hivatalos bemutatót is.

Gulyás Hermann Sándor az egyik szereplő

Jászberényi Gábor pedig a másik az előadásban

A Belfastban született Marie Jones darabja 2001-ben a legjobb vígjáték díját nyerte el Londonban, a West Enden, Laurence Olivier-díjjal ajándékozva meg a színésznőként is ismert (Apám nevében) szerzőt. Az 1996-ban íródott sikerdarab - melyet a Budapesten nagy szériát futott hazai ősbemutató egyik szereplője, Kálloy Molnár Péter fordított - egy hollywoodi filmforgatás mindennapjainak kellős közepébe visz egy írországi kisvárosba, Kerrybe. Charlie Conlon (Jászberényi Gábor) és Jake Quinn (Gulyás Hermann Sándor), a két statiszta együtt küzdi meg a filmforgatás nehézségeit, az általuk messziről csodált sztárok kibírhatatlannak tűnő - és néha valóban kibírhatatlan - allűrjeit, a stábtagok lekezelő stílusát. Persze mindeközben a kisváros őslakosaival együtt élik az ír hétköznapokat, esténként rendelik egymás után az italokat. Mindeközben álmodoznak egy jobb életről, keresnék a kiutat Kerryből. Charlie ehhez saját filmforgatókönyvén keresztül látja a legbiztosabb utat. Hogy ez a forgatókönyv milyen valójában, azt nem tudjuk meg, csak azt tudjuk meg, hogy az ír veszélyes, ha esze van, és a jó filmhez „vér, csöcsök, és tank” kellenek. Egészen unalmas történet kerekednék az egészből, ha Sean - miután a bálványozott sztár testőreivel kidobatja a kocsmából - nem választ elkeseredésében egy tragikus megoldást.

Az előadás annyiban is különleges, hogy minden szereplőt a két statisztát játszó színész kelt életre. Percenként, néha tíz másodpercenként váltanak figurát, bújnak Charlie, vagy Jake bőréből Simon - első asszisztens, Aisling - harmadik asszisztens, Caroline Giovanni, a mozisztár, Mickey bácsi - a legöregebb statiszta, netán Clem - a filmrendező, John - a beszédtanár, Jock Cambell - a testőr, vagy Paddy a kocsmáros bőrébe, nem ritkán önmagukkal folytatva párbeszédet.

Bár mindketten, Jászberényi Gábor és Gulyás Hermann Sándor is játszott már főszerepet a Bartók színpadán, ilyen markánsan még nem állt módjukban bizonyítani rátermettségüket. A megjelenítendő figurák karaktere jól megkülönböztethető, még ha néhol eltúlzott, vagy elrajzolt is kissé. Persze mindez csak oktalan hibakeresés, hiszen a közönséget is aktívan szereplővé avató előadás szórakoztató, a játszók bravúrja szükséges már az alapszintű megvalósításhoz is. A történet fordulatos, és mélyreható, sokat mutat az ír rögvalóból, de általános problémákat feszeget.

A rendező közreműködése nélkül, csak egy asszisztenssel (Dubai Péter) készült előadás másik nagy erénye leleményből fakad, amit vélhetően a szűk források motiváltak, de az eredmény pazar. A két felvonás alatt nem használnak más kelléket, mint néhány bőröndöt, amik aztán az átrendezések és a fantáziánk révén válnak filmkamerává, büfékocsivá, ha kell koporsóvá.
Nagy kár, hogy az évadban már nem látható a darab!