Csendes, nagy, formabontó és megható ünnep a forradalom napján

Csendes, nagy, formabontó és megható: talán ezekkel a jelzőkkel lehetne a legjobban leírni azt az ünnepséget, amit a kulcsiak rendeztek vasárnap délután 1956. október 23. hatvanadik évfordulója alkalmából. Három helyszínen.

Középen Lapis Erika színművésznő énekli Marlene Dietrich világhírű dalát: Hova tűnt a sok virág?

Az első a Faluház volt, amelynek nagytermében négy művész: Lapis Erika, Sipos Imre és Őze Áron színművészek, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház tagjai, és Kaczander Orsolya fuvolaművész teremtettek varázslatos hangulatot ünnepi műsorukkal. A műfajokban rendkívül gazdag esten visszaemlékezések, versek, szatírák, dal, ballada egyaránt elhangoztak.

Ízelítő a vasárnap esti kulcsi fáklyás felvonulásból: valóban a község apraja-nagyja megjelent a  rendezvényen  Fotó: Ady Géza

Bár az lenne a legjobb, ha az egész műsort ideidézhetnénk, a háttérül szolgáló vetített képekkel együtt, most mégis csak pár Örkény-szikrát írunk le az összeállításból: Miért volt 1956 ősze a magyar futball kiemelkedő korszaka? Mert minden sarkon állt egy puskás Öcsi... Néni, kérem! Ha szépen megtörlöm a lábam, kilőhetek a kirakatból? Hogyan beszél az okos magyar a buta magyarral? Telefonon. Bécsből.

Második helyszín: a Faluháztól az Emlékparkig vezető út, ahol túlzás nélkül több száz kulcsi polgár vonult fel, égő fáklyákkal a kezükben. Már látványnak is roppant lenyűgözően hatott!

A harmadik helyként pedig az Emlékpark szolgált (ami jövőre 3,5 millió forint pályázati pénzből 56-os Emlékparkká alakul!): itt égő máglya és a forradalom lyukas zászlaja előtt Jobb Gyula polgármester mondott emlékező beszédet a forradalomról.