Három újvárosi a rockszínpadon - A kutya vacsorája a Galéria Jazz Klubban

Ha nagyon komolyra vennénk a tudósítás hangvételét, megállapíthatnánk, a zenekar összművészeti produkció élményével ajándékozza meg közönségét. Amellett, hogy a hazai rapköltészeti szcéna élvonalát hozzák a szövegekben, jól komponált, gazdag ritmusvilágú muzsikát szolgáltatnak, a színpadi jelenlét minőségére sem lehet panasz, amíg a keménykalapos, zakós egykori Móriczos frontember rá a garancia, de mindezek mellé még fantáziadús, látványos vetítés is jár a jegyár ellenében.

Az újvárosi kommandó: Gerdesits Ferenc (b)- dob, Varga Lívius - ének, Varga László (j) - bass

Megállapítható az is, hogy a 2012-től állandó felállásban (Varga Livius ének, próza, hörgések és suttogások; Gerdesits Ferenc dobok; Nemes Zoltán billentyűs hangszerek; Vastag Gábor gitár; Varga László basszusgitár; Köles István Jr. percussion) játszó zenekar fellépése mindig különleges élmény. Éppen ezért kényszerűen csodálkozott rá a tudósító, a szokatlanul kis számú közönségi jelenlétre. Így aztán a Quimbys zenésztárs Mikuli Ferenccel közösen szégyenletesen kevesen vagyunk tanúi, ahogy a futkározó apró vizslakutya falka előtt moonwalk-ol a magát egy más dimenzióba átkergető frontember, a víz alatt úszkáló ebek fénykörében a térdén billegtetett szintit alkarral veri a zongorista, Ha a ritmus alap olyan biztos és kemény, hogy akár az Empire State Buildinget is ráemelhetnénk, nincs meglepődni valónk, ha a maroknyi közönség hullámzó tömeg erejével indul meg a színpad előtt. Pihenésképp meghallgatják az állatorvosnak, lakatosnak, vagy újságírónak készült énekes énértékelő beszédének verbális virgácsait, majd ismét lüktetnek saját plázájukban, és megadják magukat.

Clowns not dead hangzik el, majd zakó fel, balra el.