Majd félmillió az Apostolokra

Rendhagyó módon indult az elmúlt héten a Gólem Színház előadása a Bartók nagytermében. A függöny felgördülése előtt ugyanis a publikum elé lépett Vas János projektmenedzser, hogy köszönetek sorát tolmácsolja egyrészt a jegyet váltó közönségnek, másrészt a Gólem Színház társulatának, akik ingyen vállalták az aznapi fellépést, harmadrészt dr. Borsós Beátának, a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza igazgatójának, hogy aznap estére ingyen rendelkezésre bocsájtotta az előadáshoz a termet és a szükséges személyzetet.

Az aznapi színielőadás ugyanis Apostag Önkormányzatának szervezésében jött létre és annak teljes bevételét az Apostag községben létesülő Apostolok szoborpark megvalósulására fordítják. A parkban felállítandó 12 alakos szoborcsoport alkotója: Rohonczi István ROHO dunaújvárosi szobrászművész lesz. Miután Zakar Zoltán polgármesternek az előadás idején éppen nászútján volt jelenése, ezért ő maga kivetítőn, videó üzenetben köszönte meg a szervezőknek és a jegyvásárlással a megvalósulást segítőknek önzetlenségüket. Szavaiból kiderült, hogy a község sikeresen pályázott a Nemzeti Kulturális Alap szoborállítási pályázatán, és nyert ötmillió forintot a megvalósításra. Ez azonban kevésnek bizonyult, hiszen ennek közel a kétszerese a bekerülési költség, ennyi kell ahhoz, hogy a Mária zarándokút méltó állomásává válhasson a település.

Nem jártak rosszul a jegyet váltók sem, hiszen a jó érzés mellett, hogy segíthettek, egy humorral alaposan befűszerezett este résztvevői lehettek. A lassan harmadik esztendeje repertoáron lévő előadást nem csak a közönség kedveli, a szakma is lettette mellettük a garast, ugyanis a 2012-es Vidor Fesztiválról Nagy Mari és Bánki Gergely egy - egy díjjal térhetett haza, a darab pedig begyűjtötte a Thália Színház 2013-as Humorfesztiválján a legjobb előadásnak járó díjat. Borgula András rendezésében a Lefitymálva sorra döntögeti a tabukat, lépten - nyomon azon kaphatja magát a néző, hogy Vinnai András szövegét hallva a hasát fogja olyan poénokon, amilyenek hallatán a hétköznapokon talán el is pirulna, de kimondani biztosan nem mondaná ki.

A szerző ugyanis nem kevesebbre vállalkozott saját bevallása szerint, mint hogy a betokosodott előítéleteket, az antiszemita, holokauszttagadó blog- és facebook posztokat, illetve a zsidóság túlzásait, negatívumait gyúrja össze fergeteges vígjátékká. A darab sikere őt igazolta, mégiscsak lehet, vagy talán kell is olyan témákat felvetni, hogy van - e még létjogosultsága annak, hogy a gázóra leolvasó a Dob utca 17. III. emelet 4 - es lakásába egy vélhetően zsidó családhoz félve kopogtat be. Egy családhoz, ahol a válófélben lévő két idős ember sólettel kínálja őket, amiben nem kis meglepetésre sertéshús van, a ház asszonyának pedig időnként Jézusom felkiáltás kíséretében jutnak eszébe dolgok. Felveti, és talán meg is válaszolja a kérdést, van - e értelme a túlzott udvariaskodásnak, hogy csak az egyen kínait, aki tud pálcikával enni, megsértődik - e a török gyroszos, ha magyar adást néznénk a tévében, miközben eszünk, vagy csak el akarja adni az árut, és szabad - e cigánynak hívni a roma árust. Vajon jónéhány évtizeddel a holokauszt után kell - e még mindig nekünk bocsánatot kérnünk azért, amit a zsidóságnak el kellett szenvednie. Persze kap mindkét oldal, hisz hatalmas kérdő - és felkiáltójelek között fut a színpadon a tévéműsor, melyben Rosenzweigbergerstein úr egy mondatban vagy hétszer használja a holokauszt kifejezést, Horowitz Sámsonné pedig halmozza a különféle zsidó szervezeti funkciókat, a Simon nevű polihisztor művész pedig a megrögzött antiszemitát változtatná meg azzal, hogy tetves zsidó helyett kedves zsidó -t mondatna ki vele.

Ebben a színpadi kontextusban önmaguktól válnak mulatságossá az összeesküvés elméletek, az olyanok, mint hogy a Moszad - vírus okozta a cunamit, vagy hogy idomított zsidó cápák támadják meg a tengerparti fürdőzőket, vagy hogy azért lapos a Tesco teteje, hogy az invázió idején le tudjanak szállni a zsidó harci helikopterek, netán hogy a zsidóknak sült hagymakarika van a nadrágjukban a fityma helyett.

Borgula András rendezése kiváló alkalom, hogy jót nevessünk saját butaságunkon, korlátoltságunkon.