Még sokszor hatvanat Bartók!

Változó státuszú színház volt a miénk – hiszen kezdetben, mint befogadó kultúrház funkcionált, majd húsz év elteltével már önálló bemutatók születtek, később koprodukciók és ismét húsz év elteltével egyszeriben önálló társulattal rendelkező, valódi színház lett a Bartók. Ebből kifolyólag is nagyon fontos, hogy lássuk, nagy kulturális értékkel bírunk abban a városban, amit sokan ma is „csak" az ország ipari központjaként ismernek.

Ebben az írásban nem a hatvan év alatt megfordult közismert, híres neveket szeretném felsorolni, hanem azokat az alapító művészembereket méltatnám, akiknek sok éven át hajthatatlan szívügyük volt ez a város és ez a színház. Akik, ha úgy tetszik megágyaztak nekünk, hogy legyen hol gondolkodnunk, kísérleteznünk, JÁTSZANUNK. Akik színházhoz szoktattak rengeteg dunaújvárosi embert. Akik hagyományokból kiinduló alapokat tettek le, mind a prózai, mind az autentikus néptánc terén. Köszönettel és hálával tartozunk ezért az örökségért és fontos, hogy hűek is maradjunk hozzá.

Jövőbeli feladatunk, hogy megmutassuk, társulatunk erős, felkészült és nyitott az új kezdeményezésekre amiket az idehívott rendezők hoznak. Színházunk koncepciója egyfajta kulturális megújulás, amit fokozatosan, hosszú távon érhetünk el és aminek legfontosabb alapja a közösség, amiben alkotunk és a közösség, akiket bevonzunk. Hiszen hatvan év két emberöltőnyi idő, két nemzedék nőtt fel ez idő alatt! Az egyik legfontosabb feladatunk a most felnövekvő harmadik nemzedéket színházat értő, színházat befogadni képes felnőttekké tenni.