Mind: egy – az álom valósága

Bernáth Zsolt ismét előállt valamivel. A tájékozott dunaújvárosi rég tudja, a horrorfilmeket játékfilmek követték, miközben egymás után gyűltek számítógépén, weboldalán a novellák. Hat évvel ezelőtti novelláskötete után ezúttal egy regény szerzőjeként üdvözölhetjük.

A könyvbemutató helyszíne, a Békés Harcosok Klubja tulajdonképpen egy lakás. Nincs nagy felhajtás, a keddi kora esti időpontban csupa ismerős, barát, rokon gyülekezik a főváros egyik forgalmas központjában elhelyezkedő lakás nagyszobájában. Mintha nem is a könyvről, Zsolt első regényéről szólna ez az este, sokkal inkább mindannyiunkról, akik közel állnak hozzá.

Az est celebrálásának feladatát az írótárs, Mátrai Vanda vállalta magára, aki formabontó módon nem a szerzőt faggatta elsőként, hanem a körben ülő érdeklődőket, mégpedig arról, hogyan, mikortól kötődnek hozzá. Persze hamar a kötetet jegyző sokoldalú íróhoz pattan a megszólalás lehetőségének labdája, így gyorsan kiderül, a kötet ötlete akkor körvonalazódott vastag vonallal fejében, amikor másodszor tette próbára akaraterejét, fizikumát és szellemét a Szent Jakab-úton (Camino de Santiago), ezen a 800 kilométeres zarándoklaton Santiago de Compostela-ig. Az Underground kiadó gondozásában megjelent „Mind: egy” címet viselő kötet egyik alapköve az a családfakutatás, amelyben a szerző saját életének előzményeit, rokonságának minden fellelhető szálát kutatta.

A mondatszövés másik alapjául egy régóta, mintegy húsz esztendeje a fejében keringő történet szolgált, egy réges-régi novellájának egy fontos motívumát ültette át. Ennek tudatában már nem sok csodálkozni való akad azon, hogy fél év alatt már le is tette a pontot a 280 oldalas gondolatfolyam végére. Állítja, ebben a történetmesélésben annyira benne van az egész élete, s mindaz, amit sejt a világról, hogy egyfajta esszenciaként tekint rá.

A szerző alapkérdése, kiindulópontja: ha nem tudjuk, honnan jöttünk, akkor honnan tudhatnánk, merre tartunk? (Fotó: a szerző)

A regény természetesen nem csak a családfakutatásról szól, nagyon sokfelé elágazik. Arra az alapkérdésre keresi a választ, hogy „Miért vagyok én itt?”, arra az alapgondolatra épít, hogy ha nem tudjuk, honnan jöttünk, akkor honnan tudhatnánk, merre tartunk?

Azzal, hogy ez alkalommal nem csak digitális formátumban, honlapon, vagy e-bookban, hanem kézzelfogható könyv formájában jelent meg munkája, gyermekkori álma valósult meg. Ezt az időutazást nem is tudná másképp elképzelni, csak nyomdafesték szagú könyv formájában.

Talán a könyvpiaci túlkínálat az oka, a kiadó már nem vállal akkora szerepet a kiadvány utóéletében, mint korábban szokásos volt, a népszerűsítést a szerzőre testálja. Működőképes modell lehet ez is, ha nem egy olyan beállítottságú, szelídlelkű szerény ember jegyzi az alkotást, mint Bernáth Zsolt, akinek a legnagyobb örömöt talán az jelenti a családfakutató kaland után – melynek „mellékterméke” ez a könyv –, hogy az előszobájában ott áll az „ősök fala”, amelyről a XVII. századig visszamenőleg letekintenek mindazon elődjei, akiknek tulajdonságai három hónapos lányában öröklődnek tovább.

Így csak bizakodni lehet a kötet kézzelfogható sikerében. Mindazok, akik nem kívánnak kimaradni ebből, elzárni magukat egy sajátos világtól, szerencsére ízelítőt kaphatnak a regény stílusából, ha beleolvasnak a kiadó weboldalán.