Ha mindenki szót fogad...

2017. március 05., 17:20 szerző: Szabó Zoltán
komment
Székesfehérvár - ...Mindenkinek jó lesz. - Ezzel fejezi be Erika néni a címben elkezdett mondatot. Nem így történik, és éppen ez a jó.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Nagy örömünkre a Mindenki című film, Deák Kristóf alkotása Oscar-díjat nyert a legjobb élőszereplős rövidfilmek között. Ebben a kategóriában először a magyar film történetében. Ez a 25 perces kis darab elnyerte az Amerikai Filmakadémia többségének tetszését, és korábban már több jelentős fesztivál zsűrije is díjazta. Sikerének egyik titka nyilván a történet univerzalitásában és egyszerűségében keresendő. A kórusvezető, Erika néni a remélt siker érdekében csalásra kényszeríti a gyerekeket. A rossz hangú kis énekeseknek csak tátogniuk kell, cserébe, ha nyernek, ők is elutazhatnak Svédországba. A jók jutalomfalatokat (csokoládé) kapnak, a hamisan éneklők megalázva játsszák szerepüket.

Szamosi Zsófia alakítja Erika nénit, akit a végén nagy meglepetés ér

Csakhogy éppen az az „ének" hamis, amit az eleinte kedvesnek tűnő, de annál céltudatosabb és könyörtelenebb tanár dirigál. Ezt tapasztalja meg az iskola új diákja, Zsófi, aki gyönyörű hangú kis barátnőjével, Lizával frappáns bosszút vezényel le - ez a film igazi csattanója. Ha mindenki szót fogad, mindenkinek jó lesz, magyarázza Erika néni Lizának, továbbá arról is elmélkedik, hogy az élet nem mindig igazságos. A gyerekek azonban nem fogadják ezt el, és a saját, még romlatlan igazságérzetüket követik. A történet elsősorban persze a szolidaritás, az összefogás erejéről szól, amelyek a mai világunkban már kiveszőben levő fogalmak. De a film jelentése akár tovább tágítható: ha úgy csinálunk, mintha szépen, egyformán dalolnák a karmester szavára és mozdulatára, akkor nem kell félnünk, szoronganunk. Ha viszont nem, könnyen kikerülhetünk a kórusból.

Gáspárfalvi Dorka (Zsófi) és Hais Dorottya (Liza) kifejezetten természetes alakítást nyújtanak az Oscar-díjas rövidfilmben Fotó: mafab.hu

Érdekes, bár nem is szokatlan, hogy az Oscar-eufória mellett kétkedő, időnként fanyalgó vélemények, kérdések is megfogalmazódtak. Miszerint a történet soványka, kiszámítható, a befejezés didaktikus, ráadásul kevésbé hihető. Felvethető továbbá hogy nem Erika néninek van-e igaza, aki egy kicsit valóban álságos, ám mégiscsak épkézláb kompromisszumot kínál, hiszen a gyerekek is szomjazzák a sikert. Erre viszont éppen oktatási szakemberek mondták, hogy a film a pedagógia egyik alapproblémájára mutat rá.

Mondhatnánk, arra is. S ne feledjük, hogy milyen hitelesen mutatják meg az alkotók a 90-es évek elején játszódó történet miliőjét. Hogy milyen természetesen játszik a két gyerekfőszereplő, Gáspárfalvi Dorka (Zsófi) és Hais Dorottya (Liza). Mennyire profi a Jászai Mari-díjas színésznő, Szamosi Zsófia (Erika néni). S milyen kifejező képeket komponált Maly Róbert operatőr. Ha pedig egy mindössze 25 perces alkotás ennyi kérdést, magyarázatot és persze kételyt vált ki, akkor rossz, pláne érdektelen nem lehet. Még ha nem is mindenki látja ezt így.

Szabó Zoltán

2017. március 05., 17:20 szerző: Szabó Zoltán

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...