Nagy Ervin: Meglátom az emberek szemében, ha bajban vannak

A Dunaújvárosban született és nevelkedett népszerű színész részt vett egyebek közt az UNICEF 2014-es gyermekszegénység elleni plakátkampányában is. Nem is volt kérdés, hogy a szülővárosában személyes részvételével támogatja a városi hajléktalanok megsegítésére szervezett Segíts az angyalnak!" akciót. A már karácsonyi hangulatú, pesti belváros egyik patinás kávéházában egyebek közt a jótékonykodásról beszélgettünk.

- Szokott adakozni?

- Szinte minden nap. Ahogy kilépek az utcára, találkozom a szegénységgel. A budapesti belváros utcáin látom a hajléktalanokat, de az utóbbi években sokat jártam Tardon, a Matyóföldön, ahol a mélyszegénységgel szembesültem. Olyan gyerekeket ismertem meg, akik éhesek, fáznak nélkülöznek. Most a facebookon olvastam egy kisfiú megrázó levelét, aki azt kéri karácsonyra a Jézuskától, hogy ne kelljen fáznia. Ezeket a tényeket nem szabad a szőnyeg alá söpörni, a mindenkori kormányoknak szembe kell nézni a helyzettel, és tenni ellene. A civileknek pedig segíteniük kell. Ilyenkor karácsony táján a zsebemben külön e célra gyűjtöm az aprópénzt. De ez sem olyan egyszerű dolog, hiszen mindenkinek nem tudok adni. A kislányomnak nem könnyű elmagyaráznom, hogy is van ez a kinek adunk, kinek nem - kérdés. Egy idő után az embernek megvannak a saját koldusai", akikről tudja - vagy inkább érzi, hogy valóban szerencsétlen emberek. Erre már kialakultak a receptoraim, meglátom az emberek szemében, ha tényleg bajban vannak, vagy csak úgy tesznek. Általában egy nap egy rászorulónak adok pénzt.

- Ezek szerint vannak negatív tapasztalatai is...

- Nagyon dühös vagyok, amikor látom, hogy valaki pofátlan és erőszakos, például a külföldiekkel. Akkor gyakran közbe is lépek, és eligazítom a megélhetési" koldusokat. Elképesztő az is, ahogy a koldusmaffia" működik és kihasználja a kiszolgáltatott embereket, a gyerekeket. Az egyik legmegrázóbb élményem volt az adakozás terén, amikor a volt feleségemmel a hosszú éveken át összegyűjtött fémpénzeinket - egy jókora zacskóban - odaadtuk egy féllábú koldusnak. Azt hittük, hogy most tényleg nagy dolgot teszünk, hiszen biztosan volt vagy tízezer forint, amit adtunk és csak be kellett volna váltani. Csodálkozva láttuk, hogy az ember ott az út szélén, egyáltalán nem boldog mi adományunktól. Lassan átballagott a kocsik között a túloldalra, ahol egy maffiózó figyelt és várta a pénzt, majd láthatóan dühös lett a rengeteg aprótól. Számunkra óriási csalódás volt, hogy a jó szándékunk így zátonyra futott. Mégis azt mondom a kislányomnak, hogy elsősorban azoknak adunk, akiknek valamilyen fogyatékosságuk van, és láthatóan nem tudnak munkát végezni. Nem tudják megfogni a lapátot, és a rokkant nyugdíjukból - ha egyáltalán kapnak - nem tudnak megélni, tehát ha megtehetjük, segítenünk kell.

Nagy Ervin szívesen adja a nevét olyan ügyekhez, amelyekben elesett, kiszolgáltatott emberek sorsán segíthet. Szülővárosában, Dunaújvárosban személyes részvételével támogatja a hajléktalanok megsegítésére szervezett „Segíts az angyalnak!" akciót Fotó: Nánási Pál

- Mindig pénzt ad?

- Igen. Egy ideig próbálkoztam azzal is, hogy a környékünkön utcán lévő gyerekeknek ételt vigyek, vagy vásároljak. De volt olyan eset, hogy a kisgyerek sírt, inkább pénzt adjunk neki, mert ha nem visz haza semmit, megverik. Az anyja tette fel minden nap vidéken a pesti vonatra, hogy menjen koldulni. Ilyenkor nehéz eldönteni, hogy mi is a jó cselekedet.

- Jól tudom, a színházában nincs egyedül a szegénységre érzékeny, jótékony szívével?

- Valóban, a Katona József Színház egész társulata támogat egy Szúcs nevű, Eger környéki romák lakta, egykori bányatelepet. Ruhákat gyűjtünk, az iskolakezdésre én például hátitáskát, iskolaszereket küldtem. Megírják, hogy mikor, mire van szükségük és mi próbáljuk teljesíteni. De ez csak az egyik és talán nem is legfontosabb része a segítségnyújtásnak. A színház az iskolával tartja a kapcsolatot, és mi, színészek felzárkóztató, drámapedagógiai foglalkozásokat tartunk a gyerekeknek. Ez rendkívül fontos és jó módszer, hiszen segít feldolgozni a helyzetüket, megismernek egy számukra új értékrendet. Szerintem az ilyen, személyes, rendszeres kapcsolatokon alapuló segítségnyújtás működőképesebb, ennek lehet igazán pozitív hatása. A távolról érkező adományok, csomagok csupán egyszeri alkalmak és nincs hosszabb tárva szóló felhúzó, ösztönző erejük. Egy vallásos barátom mondása jut eszembe, aki nagyon egyszerűen megfogalmazott elvek szerint neveli a gyerekeit: Az okos épít, a buta rombol" - mondja és én is hiszem, hogy ez valóban egy életre szóló itiner".

- Mennyire érzi még dunaújvárosinak magát?

- Elég lazák már a szálak, de a régi öregekkel", a vendéglősökkel, mint például Bakonyi Ferenccel, a karácsonyi akció kezdeményezőjével, természetesen megvan a jó ismeretség. Az édesapámmal, aki szintén szeretett társadalmi életet" élni, az Aranycsillagban gyakran megfordultam gyerekkoromban. Örömmel mondtam igent a meghívásra, és szívesen csapolok sört egy jó cél érdekében. De nem ez az egyetlen karácsonyi jótékonysági akció, amin részt veszek: december 22-én az Ökomenikus Szeretetszolgálat szervezésében Csepelen fogunk ételt osztani a kislányommal, és viszünk csomagot a Mikulás-gyárba is.

- Miért tartja fontosnak, hogy a gyerek már ilyen kis korában szembesüljön a nyomorral, a szegénységgel?

- Nekünk - gyermekem édesanyjával együtt - természetes, hogy ha mi szociálisan érzékenyek vagyunk, a gyerekünk se üvegbúra alatt nőjön fel. Tudnia kell azt, hogy vannak, akik nem olyan körülmények között élnek, mint ő. De azt hiszem, az érzékenység, a jószívűség eleve megvan benne. Nem kell erőltetni, hogy például Tardon a játszópajtásaival megossza a cukorkáját, vagy a csokiját, magától megteszi.

Az biztos, hogy fontos a példa, amit tőlünk lát. Számomra például megbocsáthatatlan tulajdonság a fukarság, ha valaki jómódú, de nem nagyvonalú másokkal, ha irigy és a fogához veri a garast.

- Negyven évesen hogy érzi, hol tart most a pályáján?

- Nem panaszkodhatom a sorsra. Hamarosan kijön a Kincsem című film, amelynek a főszerepét játszom. Herendi Gábor rendezésében ez lesz az eddigi legnagyobb és legdrágább magyar filmprodukció. Úgy érzem, mindent beletettem, amit most tudok. A színházban emiatt egy kis szünetet kértem, nem készülök új bemutatóra, a futó darabokban játszom a szerepeimet. Ez sem kevés. Sok mindenben kipróbáltam már magam, prózai és zenés darabokban is, a musicaltől az operáig most szívesen keresek új impulzusokat. Úgy érzem, a filmgyártásban jó folyamatok indultak el, sok jó film készül, s remélem, hogy ez a nézőket visszavonzza mozikba. Természetesem a tévé is érdekel, amennyiben minőségi sorozatokban vehetek részt. A színészlét szempontjából az egzisztenciális bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság zavar, nem csak magam miatt, hanem az egész szakma miatt. Rémes történeteknek vagyunk tanúi. A színészek sincsenek biztonságban, jön egy betegség, baleset vagy bármi egyéb probléma és minden kifut alólunk. Fontosnak tartom az anyagi biztonságot, és remélem, hogy a színházzal most olyan biztosítási formát sikerült kialakítani, ami a művészeknek valódi gondoskodást jelent majd a jövőben.

Dunaújvárostól a budapesti Katonáig

- Nagy Ervin Jászai Mari díjas színész, 1976-ban született Dunaújvárosban. Édesanyja az első dunaújvárosi kézilabdázó, aki Pro Urbe díjat kapott, édesapja NBI-es futballista, majd a Kohász és a Dunaújvárosi Építők játékosa volt, a szülők jelenleg Kisapostagon élnek.

- 1999-ben, Máté Gábor és Horvai István osztályában végzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán, majd a Budapesti Katona József Színházhoz szerződött, s azóta is e színház tagja. Sokoldalú művész, több szerepkörben is már bizonyította tehetségét.

- Prózai színészként és énekes szerepekben is kiugró sikereket aratott. A színház mellett eddig több mint húsz tévé és játékfilmben játszott. 2017 márciusában kerül a mozikba a Kincsem című magyar film, amelyben a csodaló gazdáját, Blaskovich Ernő grófot alakítja.

- Egy éve elvált, egy kislánya van, a hatéves Lola, akinek az életében a válás óta is igyekszik mindennap jelen lenni.