Nagy Feró: "Kiszolgálom a közönséget"

2016. október 25., 08:00 szerző: Balogh Tamás fotós: Zsedrovits Enikő
komment
Dunaújváros - Nagy Feró különleges színfoltja a hazai rock és pop kultúrának. Kis szerencsével még egy politikai karrier is kinézhetett volna a számára, legalábbis a rendszerváltás idején. Bár az örök lázadó, a „nemzet csótánya” fegyvertárából is rendre elővesz egy-egy meghökkentő szerepet, ma már inkább egy kiválóan szórakoztató, magyaros showman.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

- Akárhogyan is kerülgetem a dolgot, ki kell mondjam: Dunaújvárosban is csodát tett a közönséggel! Könnyen ment?

- Azért nem megy ez a dolog olyan könnyen... Küzdeni kell érte. Főleg, ha olyan buliba érkezik az ember, ahol viszonylag kevesen vannak. Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy mindent ugyanúgy kell megcsinálni ötven-száz embernek is, mintha ötezren lennének. Ilyenkor egyetlen egy művész sem sértődhet meg! A lényeg, hogy a közönség utána elmondhassa: a Feró mindent elkövetett, hogy jó buli legyen. Az embert, amikor fölmegy a színpadra, két nagyon fontos dolog keríti a hatalmába: a vidámság és a rock and roll! Úgy gondolom, hogy senki sem azért jött ide, hogy szomorkodjunk, hanem azért, mert azt gondolták: lesz itt egy jó buli, és együtt fogunk énekelni. Az a jó nekem is, ha ez megtörténik. Mondhatjuk úgy is, hogy kiszolgálom a közönséget.

Nagy Feró: Mindent ugyanúgy kell megcsinálni ötven-száz embernek is, mintha ötezren lennének  Fotó: Zsedrovits Enikő

- Amikor ezek a dalok megszülettek, érezte azt, hogy sláger lesz belőlük, hogy „száz év múlva” is énekelik őket?

- Nem! A „Nyolc óra munka...” címűnél, amit az egyik barátomnak írtam, ezt egyáltalán nem éreztem. Amikor a feleségem meghallotta, azt mondta, hogy „nem, ezt neked kell énekelni!”. Mire én: „hagyjál már, lakodalmas rockokat én nem fogok!”.
Neki lett igaza, ő érzett rá a dologra. Amikor a Bikininek írtam az „Amikor végleg elmegyek” címűt, akkor azt a dalt is nagyon szerettem, és azt mondtam, hogy „na ez még nekem is jó lenne”!
Akkor velük szerződtem le, hogy dalokat írjak nekik, és D. Nagy Lajos ezt kitűnően elénekelte, ezért nagyon nagy sláger lett belőle. Aztán ott van az „Azok a boldog szép napok” című, ami egy eredeti Beatrice sláger. Nagyon érdekes ennek a dalnak a pálya-
futása, mert az első egy-két évben a közönség nem vette észre! Volt, aki úgy gondolta, hogy ez csak egy buta sláger, és a Feró minek ír ilyeneket? Aztán rádöbbentek, hogy miről is szól igazán. Ez nem a szerelmes dalok, hanem inkább a megunt szerelmeket elmondók kategóriájába tartozik. Egy kifordított világot mutat be. Nagyon örülök ezeknek a daloknak, mert nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a három gyermekemet el tudjam tartani.

- Az ön repertoárjában voltak és vannak egészen különleges szerzemények. Ilyen például a „Mint a mókus” és a hasonlóak (amiket elképesztő módon ma este nekünk kellett elénekelnünk a művész úr nyomására), amiktől valamikor kirázott a hideg, mert attól féltem, hogy odajön a rendőr meg a munkásőr, és egyenként csúnyán kipofoz majd érte bennünket, amiért beszálltunk a kórusba!

- Az első pillanatban ezek paródiák voltak, amivel egy kicsit kifiguráztuk a róluk szóló dolgokat, majd ahogy telt-múlt az idő, az emberben felébredt egyfajta nosztalgia is. Ezeket a dalokat - az eredetieket - mi valamikor szerettük. Hogy ennek milyen politikai töltete volt? Gyerekként érdekelt az bennünket? Nem! És még most is mindig a fiatalságunk jut róla az eszünkbe. Egy kis fintort tudunk mutatni annak a régi rendszernek, hogy mi ezekre is emlékszünk! Persze nem kívánjuk visszaállítani, hogy például a Trabantra öt évig kelljen várni!

 

 

Balogh Tamás

2016. október 25., 08:00 szerző: Balogh Tamás fotós: Zsedrovits Enikő

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...