Rendhagyó Vendégségben Oravecz Nóra

2014. február 09., 19:19 szerző: Balla Tibor
komment
Dunaújváros - Folytatódott a Bartók Kamaraszínház remek ötletből fakadó, s ennek megfelelően sikeres sorozata, a Vendégségben. A havi rendszerességgel jelentkező esteket a rend szerint egy-egy pedagógus szerkeszti, hív tollforgató vendéget, s celebrálja az eseményt.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Legutóbb kissé felrúgták a hagyománnyá váló szabályrendszert, ez alkalommal a szerkesztő köntösébe nem tanárember öltözött, hanem egy diák, jelesül Dedecsik Ferenc, a Széchenyi István Gimnázium tanulója. Ez a viszonylag aprócska változtatás meglehetősen nagy fordulatot hozott az író-olvasó találkozó jelleggel működő sorozatba. Az ifjú irodalomrajongó ugyanis értelemszerűen nem azon szerzők között keresgélt, akiknek életrajzában másfél oldalt tesz ki különféle díjaik felsorolása, hanem egy korosztályához közelebb álló sikerkovácsot.

Bár Oravecz Nóra nevének említése meglehetősen nagy vihart kavar szinte minden társaságban – ki mellette, ki ellene érvel irtóztató vehemenciával -, sikereit eltagadni nehéz lenne. A huszonnégy esztendős, gondjait, érzéseit, gondolatait terápiaszerűen a billentyűzetbe ontó (blog)író már három kötetet tudhat magáénak az egyik, ha nem a legnagyobb magyar kiadónál. Ezek lassan már eladási számaik és nem csak sikerük alapján nevezhetők bestsellernek. A grafomán ifjú hölgyről az információs zajon átszűrődő szilánkok nem festettek túl jó képet, így magam a kétkedők szemüvegén át néztem, amint a felkonferálás után pillanatok alatt átrendezi a számukra kijelölt helyszínt, és hozza zavarba beszélgetőtársát, mielőtt az megszólalhatott volna. Pár mondat az iskolás évekről, amikor az egyetlen, amiben ki tudott teljesedni, a stréberség volt, arról, hogy mindig is megosztó személyiségként ismerték, hogy számára a siker pusztán az anyagi függetlenséget, a nyugalmat, a szabadságot hozta, de az írás az, ami a földön tartja, hogy ne szálljon el. Mikor arról mesél közvetlen modorában hadarva a szavakat, hogy három éves korában felvágták a nyelvét, mert nem beszélt, és azóta is igyekszik behozni az elmaradt éveket, azon kapom magam, hogy fogynak a dioptriák a szemüvegben, egyre kevesebb bennem a kétely.

Nem akar másnak látszani, mint ami. Egy tudatos fiatal lánynak, aki hisz az álmaiban, nem riad vissza a nehézségektől. Tudomást sem véve róluk, csak a cél lebeg a szeme előtt, és ami a legfontosabb, nem rest rengeteg munkát is befektetni ennek érdekében. Sok ingyen munkát akár, hogy bebizonyítsa, egyszerű érettségivel is válhat belőle social media manager, ha elég kitartó és bátor. Blogjának sikere, az egymást követő könyvek elsöprő fogadtatása csak következmény. Látja ezt ő maga is, hangsúlyozza, nem író, nem is tud írni. Csinálja, amit jónak gondol, leírja, ami foglalkoztatja. Sokaknak kapaszkodót nyújtva, hogy a semmiből is elérhető a valami. „Nem ártok vele senkinek. De ha igen, akkor nem kell olvasni.” Felelőtlenül kiadja magából a dolgait, hátha valaki hasonló helyzetben van, és segíthet neki.

Évszázadok óta él az emberekben igény az effajta lelki erőleves iránt, de ő valamiben más. Közülünk való, lehet azonosulni vele, a szemünk előtt zajlik az élete, a sikerei. Az esten, melyen teljes mértékben átvette az irányítást, szó esett persze szerelemről, a következő blogkötetről, a kiadás nehézségeiről, álmairól, melyben Amerikát is meghódítja, a nagymama kertjéről, ahol megadtak mindent neki, amire egy gyereknek szüksége volt. Már tudjuk, jól érzi magát, de még jobban szeretné, és hogy még sokáig olvashatjuk, mert „Amikor tudatos leszel, és az álmaid valóra válnak, annyi csoda jön, hogy sosem fogy el a téma”.

Egy hús-vér ember. Így már sokkal könnyebb hinni abban, hogy velünk is megtörténhet. Bíztat is rá: „Én ebben vagyok jó. Csináld te is azt, amiben jó vagy, ami érdekel és leköt!”.

Balla Tibor

2014. február 09., 19:19 szerző: Balla Tibor

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...