Nem eltörölni a múltat: dunaújvárosiak a múltról, jelenről, jövőről

- Egész biztos, hogy sehol máshol nem élhettem volna szebben meg a gyerekkoromat, mint itt. Arra gondoltam, kutya kötelességem, hogy most már Dunaújvárosról is szülessen egy könyv. Bár nem a saját írásaim, de én raktam össze, én írtam az átkötőket és stilizáltam is az anyagokat.

- Ma is úgy néz ki a város, ahogy a szívében élt?

- Nem, teljesen másként. Gyerekkoromban ezt a várost még Sztálinvárosnak hívták. Ez egy bélyeg mindazoknak, akik akkor itt születtek. Senki sem örül annak, hogy a világ egyik legnagyobb gazemberéről van elnevezve a szülővárosa. Felemelő életérzés volt most azt látni, hogy mindenki dolgozik, mindenki boldogul. Emlékszem, vörös csillagok voltak mindenfelé a Vasmű úton, azok világították be az utat. Most azt tapasztaltam, hogy a bankok cégtáblái világítják be. Konstatálni kell, hogy a hatalmi viszonyok milyen rotációval váltogatják egymást. Egyikkel sem szimpatizálok. Se a vörös csillaggal, sem a bankok uralmával. Látom az aggodalmat is. Beszélgettem emberekkel, hogy mi lesz a vasművel, hogy lesz tovább. Némileg szépült a város, de sétáimon azt láttam, hogy bizonyos fokú elhanyagoltság van. Nem kellene súlyos milliárdokat elkölteni, csak egy kis odafigyelés, egy kis szervezés, összefogás kellene. Ha itt lenne egy ilyesfajta komoly kezdeményezés, pár hónap alatt a várost úgy ki lehetne csinosítani, hogy emlékeztetne arra, amilyen újkorában volt.

Méry Péter (jobbra) és Friedrich Ferenc szobrászművész, a kötet egyik interjúalanya
Fotó: Ady Géza

- Úgy látja, hogy most nincs a városnak megtartó ereje?

- Még a kilencvenes években is volt a városban egyfajta nem kell félreérteni kocsmakultúra. Ma ez hiányzik a városból, olyan hely, ahová egy fiatal esténként be tudna térni, és olcsó sörök mellett a világ dolgairól el tudna polemizálni. Másrészt pedig keresik a lehetőségeket, de ez országos probléma.

- A szereplőket mi alapján választotta ki?

- Kérdezősködtem, hogy kikkel érdemes interjút készíteni. Összejött húsz, huszonöt név, és ebből létrejött ez a könyv.

- Van valami összefüggés a könyvbemutató programja és a kötet között?

- Tulajdonképpen nincs. Annyiban igen, hogy elénekelek egy dalt, a Határtalan dalt, ami arról szól, hogy mi magyarok fogjunk össze, és tegyünk egymásért. Ez vonatkozik erre a városra is. Egyébként pedig a barátaim jöttek el a kötet bemutatójára a belvárosba.