Ördögszekér: a tűz továbbadása - Két díjat is kapott idén a dunaföldvári Ördögszekér Táncegyesület

A 2004-ben indult Ördögszekér alapítói Appelshoffer János és Rabóczki Anikó. János az Örökös Aranysarkantyús Táncos cím tulajdonosa, a Honvéd Táncegyüttes táncosa, tánckarvezetője és koreográfusa. Az elismeréshullám okait kutatva úgy véli, hogy az együttes tízéves tevékenységét, valamint azt az irányt ismerték el, amelyen haladnak. Az elmúlt évben a Martin György Néptáncszövetség által minősített néptáncegyüttes lett az Ördögszekér. A minősítőn Diószegi László, a bíráló bizottság elnöke értékelésében kifejezte: örül, hogy ilyen kis együttes is megmérette magát, s megugrotta a szintet.

Ezek a visszajelzések és díjak megerősítik a táncosokat is, a vezetőket is. Pedig Appelshoffer János nehezen éli meg, hogy időről időre az ifjúsági csoport teljesen eltűnik, hiszen a fővárosban vagy más egyetemi nagyvárosban továbbtanuló fiatalok nemigen tudják vállalni már a próbákat. - Most éppen ilyen generációváltás van - mondja, s ez a létszámban is megmutatkozik.

De tovább gördül az Ördögszekér: három csoporttal (gyermek, ifjúsági és felnőtt), negyven fővel heti egy-egy alkalommal foglalkoznak. Jelenlegi családi helyzetükben, két pici gyerekkel az Appelshoffer házaspár nem tud többet felvállalni. De közben nagyszabású terveket szövögetnek. Fejben, lélekben, ötletekben hosszú távra is gondolkodnak. Tervezik a következő gálát. Az eddigieket mindig egy-egy hagyománykör köré építették igényes koreográfiával. Így a földvári nézők élvezhették már többek között a téli és tavaszi ünnephez kapcsolódó Megzendült az ének, vagy a Csúf fársángosok című összeállítást, vagy a Gördül a szekér című jubileumi műsort. A tánccsoport vezetői szeretnék feleleveníteni és bemutatni a földvári lakodalmast, a hagyományból kiindulva a kikéréstől kezdve a tréfás esketésen át egy színpadi produkcióval zárva.

A városi események kiemelt főszereplői vastaps köszönti az Ördögszekér táncosainak műsorát

Appelshoffer János ötéves kora óta táncol. A paksi Tűzvirágból indult, majd egyedüli külsősként felvették a Táncművészeti Főiskola néptánc színházi tagozatára. Tizenkilenc évesen már a Honvéd ösztöndíjasa volt. Táncművészként rendkívül elfoglalt, sok produkcióban szerepel. Vezetője és koreográfusa a Honvéd Táncműhelynek. Mindezekből profitál Dunaföldvár is, hiszen az elmúlt nyáron a Bár emlékezete maradjon meg című szép darabot láthatták az érdeklődők, s az idei tánc világnapja gálaműsorában is szerepelt három koreográfiája. Ezek jelzik szakmai felfogását. Véső Miklós, Appelshoffer János egykori főiskolai tanára látván egyik koreográfiáját megerősítette: tartson ki a műfaj mellett. A hagyományos néptánc nem egyszerűen a múltunk egy eleme, van jelentése és üzenete a ma emberének. Mindaz a szellemi és tradicionális kincs, ami benne összegyűlik, visszahat az Ördögszekérben végzett munkájára. Ennek volt egyértelmű bizonyítéka a 2013-ban bemutatott Mátkatánc, amely a török kori fekete kötény legendára épült. Ez az előadás tekinthető az együttes eddigi legnagyobb színházi produkciójának.

Perdülj-fordulj: a tánccsoport vezetői szeretnék feleleveníteni és bemutatni a földvári lakodalmas táncokat is. Fotó: Ady Géza

Appelshofferné Rabóczki Anikó, aki szintén a Tűzvirágból indult, néptánc pedagógusként végzett a Magyar Táncművészeti Főiskolán, s a Levendula Alapfokú Művészeti Iskolában dolgozott gyermekei születése előtt. Társként és szakemberként harmóniában teszik a dolgukat. Az Ördögszekér Táncegyesület vezetőinek a tánc továbbéltetése a fő céljuk. Úgy gondolják, hogy a városban működő Levendula Alapfokú Művészeti Iskola vezetőjével, Molnárné Miklán Jolánnal és pedagógusaival hasonló a felfogásuk. Nem rivalizálnak, inkább összefognak. Az elmúlt évben például együtt szervezték az Antanténusz országos gyermeknéptánc-fesztivált.

A nagyszabású és sikeres rendezvényen tizennyolc tánccsoport, ötszáz gyermek mutatta be a nagytekintélyű szakemberekből álló zsűrinek és a közönségnek, hogy mit sajátítottak el a magyar nemzeti tánckultúrából. A fesztivál pedig vitte Dunaföldvár jó hírét. János és Anikó úgy vélik, hogy azok a fiatalok, akik az Ördögszekérben táncoltak, táncolnak, átveszik azt az értékszemléletet, amely kihat későbbi életükre is. Más zenét hallgatnak, szívesen perdülnek táncra egy-egy táncházban, a kultúra mély gyökereit is elsajátítják. Egyik tanítványuk, a már egyetemista Kovács Zoltán úgy érzi, tanárai révén beléivódott a magyar kultúra és tánc szeretete, ezért tartja élete egyik legmeghatározóbb döntésének, hogy az Ördögszekérben kezdett el táncolni. Egy másik fiatal, Kovács Krisztián szerint úgy lesz természetes a tánc minden eleme, hogy a próbákon nem csak a hogyanra kapnak válaszokat, de a miértre is. Az oktató és tanítvány viszonya nem ér véget a próbák után. - Az Ördögszekér számomra egy közösség, aminek az ereje a szekér hajtójának elszántságából és a táncosok kitartásából áll. Örülök, hogy részese lehetek a szekérnek - teszi hozzá.

Sokan állnak mellettük. A település önkormányzata anyagilag támogatja az együttest. Az elismerések is a bizalmat erősítik. Az Ördögszekér táncegyüttes vezetői folytatni kívánják a tánctáborokat, s szívesen vinnék fesztiválokra, akár külföldre is táncosaikat. A mostani munkahelyi és családi elfoglaltságuk miatt ez kicsit halasztódik, de a terveiket megvalósítják. Céljuk továbbéltetni a néptáncot. Hitvallásukat a zeneszerző-karmester Gustav Mahler szavaival fogalmazzák meg: A hagyományőrzés nem a hamu imádása, hanem a tűz továbbadása.